Lutheránus háló
LUTHERÁNUS HÁLÓ?
Szepesi menekültek a trianoni Magyarországon*
Ablonczy Balázs – Koloh Gábor – Bátorfy Attila
Zipser Leute
A Szepesség a történelmi Magyarország közigazgatási, felekezeti, nemzetiségi, urbanizáció szempontjából legösszetettebb területe volt. A régió a középkorban ritkán lakott határvidéki területből vált a 19. századra az ország legurbanizáltabb vármegyéjévé: 1876-ban, a vármegye határainak (majdnem) végleges rendezése előtt tizenkilenc különféle jogú város helyezkedett el, és a rendezett tanácsú városi jogállás elvesztése majd visszavételei után, 1910-ben még mindig kilenc ilyen település állt a vármegye területén, amely méretét tekintve a középmezőny alsó fertályába tartozott Magyarországon.[1] Közigazgatásilag a létrejött vármegye (amelyet a továbbiakban a Szepesség szinonimájaként használunk, jóllehet minimális eltérés valóban van e két elnevezés által lefedett terület között) a lehető legnagyobb kevertséget mutatta: múltjában egyszerre van jelen a véglegesen csak 1803-ban megszűnt Tízlándzsás kerület, a Lengyelországnak elzálogosított tizenhárom városból lett szepességi város különigazgatása, a nemesi vármegye, a Gömör-Szepesi Érchegység bányavárosai, a 19. század végén megélénkülő turizmus, a német, szlovák, lengyel, magyar, ruszin lakosság jelenléte rendkívül összetett viszonyokat eredményezett a vármegyében, amelynek kulturális, építészeti gazdagsága nem párosult kedvező mezőgazdasági viszonyokkal.
Így a 19. század második felében megindult az elvándorlás. A Kárpát-medence belseje, illetve a tengerentúl felé irányuló vándorlás már a 19. század közepe óta jellemző volt a történelmi Magyarország (Árva mellett) legészakibb vármegyéjére. Részben a krumplivészből, majd az azt követő éhínségből fakadó kivándorlás alakított ki jelentősebb szepesi diaszpórát az Egyesült Államokban. 1880 és 1890 között a vármegye csaknem húszezer főnyi migrációs veszteséget szenvedett el, s még 1910-ben is kevesebb lakosa (171 725 fő) volt, mint negyven évvel korábban, 1869-ben (173 769 fő). 1910-ben a 3605 négyzetkilométer alapterületű vármegye lakosságának 10,87% százalékát (18 658 fő) tették ki a magyarok, 22,38%-ot (38 434 fő) a németek, 56.53%-ot (97 077 fő) a szlovákok, 7,18%-ot (12 327 fő) a ruszinok a többit pedig cigányok, gorálok (lengyelek) és mások. A felekezeti viszonyokat tekintve: az országos átlagnál jobban reprezentált katolikusok (68,42%) mellett a vármegye evangélikus lakosságának aránya 15,4% volt, ami dupláját jelentette az országosnak (7,15%) és helyi jellegzetességek – elsősorban a németajkú lakosság – magyarázzák. A zsidóság aránya valamivel az országos átlag alatt volt (4,35%).
* Az írás a Lendület-Trianon 100 Kutatócsoport keretében készült.
[1] Erről jó összefoglaló: Magyarország legbonyolultabb vármegyéje – A Szepesség közigazgatása. Pangea – Minden, ami a földtudomány, 2016. április 17. , letöltve: 2022. feburár 4.)
Kép 1.
részlet az 1920-as Nyomorfilm című filmből.
Forrás: Nemzeti Filmintézet Filmarchívum
Kattints a nagyobb képért!
Kép 2.
Forrás: Evangélikus Országos Levéltár
Kép 3.
A Szepesség domborzata, fontosabb települései és fontosabb út- és vasútvonalai.
Kép 4.
A Szepesség elhelyezkedése a történelmi Magyarországon.
Kép 5.
Késmárk történelmi belvárosa
Kép 6.
Poprád történelmi belvárosa
Kép 7.
Lőcse történelmi belvárosa
Kép 8.
Igló történelmi belvárosa
A szepesi németség identitását Pukánszky Béla könyve nyomán erős hungarus-tudattal jellemezhetjük, azaz a magyar kultúrához és nyelvhez való, erős – és például az erdélyi szászokétól különböző – kötődéssel, ami a biedermeier birodalmi állampatriotizmusból szinte észrevétlenül váltott át magyar patriotizmusba a 19. század második harmadától.[2] A dualizmus korából számottevő értelmiségi migráció tapasztalható a jó oktatási infrastruktúrával (4 gimnázium, 2 reál- illetve felsőbb leányiskola, 2 tanítóképző, hittudományi intézet), de szűk karrierlehetőségekkel rendelkező vármegyéből az ország belseje, elsősorban a főváros irányába. Ez a Hunfalvyak és az Irányi Dániel-féle csúcsértelmiségiek mellett a szepesi családok (Haberernek, Genersichek) felbukkanásának időszaka az ország igazgatási centrumaiban.[3] Ennek megfelelően az első szepességi egyesületek nem a trianoni békeszerződés nyomán bukkantak fel az ország belsejében, hanem már 1876-ban létrejött a Szepesiek Egyesülete Budapesten, amelyet több más, társadalmilag és foglalkozásilag tagolt szervezet követett a fővárosban. Hogy Trianon után mennyien jöttek el, pontosan nem tudjuk: a Lendület-Trianon 100 Kutatócsoport honlapján fellelhető menekültadatbázisban 177 menekült jelölte meg Szepes vármegyét a menekülése kiindulópontjaként a 15 ezer emberből, akikről adattal rendelkezünk. Ha aránypárt állítunk fel és a körülbelül 400-450 ezer menekült összességéhez viszonyítjuk ezt a csoportot, azt lehet mondani, hogy a vármegye lakosságából körülbelül 5000 fő távozhatott Magyarországra 1918-at követően, ami a már korábban itt élő szepesi diaszpórával együtt tekintélyes létszámot ad ki.[4] Szerveződésüket a különböző diákegyesületek (iglói, lőcsei, késmárki) és az 1920-ban alakult Szepesi Szövetség fogta össze, amely a két világháború közti időszakban kiterjedt tevékenységet folytatott a szepesi identitás megtartása, a sajtó, a különböző egyesületek, intézmények (Hunfalvy Internátus) fenntartása és a diákcserék, rendezvények érdekében.[5] Ennek az identitásőrző munkának egyik betetőzése volt az 1931-ben, Förster Rezső szerkesztésében és a Szepesi Szövetség kiadásában megjelent Szepesiek címtára, amely kísérletet tett a Magyarországon élő szepesiek összefogására: nemcsak névsorukat közölte, hanem a kötet második fele egyfajta szepességi Arany Oldalak-ként is funkcionált: szepesi fodrászok, hentesek és mozik címeit ajánlotta, amit nehéz másként érteni mint egyfajta szepesi virtuális világ megteremtésének kísérletét a trianoni Magyarországon.
Esetünkben azonban a címtár abban a tekintetben is hasznos, hogy megpróbáljuk feltérképezni: honnan jöttek és hova mentek a Szepességről eljöttek? Milyen foglalkozási szerkezet, társadalmi státusz volt az, amit maguk mögött hagytak Felső-Magyarországon vagy újrateremtettek maguknak az 1920 utáni Magyarországon? Felmutathatóak-e felekezeti, etnikai specifikumok ebben a tömegben? Az alábbiakban ezekre a kérdésekre igyekszünk válaszolni, hogy a trianoni békeszerződés okozta migrációról érvényes megállapításokat tehessünk.[6]
[2] Pukánszky Béla: Német polgárság magyar földön. Budapest, 1941, Franklin.
[3] Sváby Frigyes: A Szepesség lakosságának sociologiai viszonyai a XVIII. és XIX. században. H. n., 1901. 96-97.
[4] Lendület-Trianon 100 Kutatócsoport honlapja. Az adatbázis vizualizált feldolgozását lásd itt (letöltés: 2022. február 4-én).
[5] Erről ld.: Szűts István Gergely: A szepesi menekültek sajtója 1920 és 1944 között. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2012. 1. sz. 23-34.
„Lesz még kikelet a Szepesség felett” – Kormányzati befolyás és a menekült hálózatok társadalma a két világháború közötti Magyarországon. In: Ablonczy Balázs: Nyombiztosítás – Letűnt magyarok. Kisebbség- és művelődéstörténeti tanulmányok. Pozsony, 2011, Kalligram. 122-158.
[6] Ablonczy B.: i. m. 147–157. már kísérletet tett ilyen típusú elemzésre, azonban csak a minta kb. egynegyedén, nagyjából 1000 főn.
Forrás és adat
A szepességiek alábbi vizsgálatának alapját a Krisch Jenő közreműködésével Förster Rezső által szerkesztett, 1931-ben kiadott Szepesi Címtár képezi. A Szepesi Szövetség Budapesten kiadott kötete alcímében tisztázza, hogy a munka A trianoni Magyarországon élő szepesiek betűrendes és szakcímtára. A Szövetség a Címtárban való megjelenésre a sajtón keresztül hívta fel a figyelmet és az, hogy valaki fel kívánta-e magát tüntetni benne, továbbá az, hogy helyesen adta-e meg az adatait, már teljes egészében rajta múlott. Ezek ismerete az eredmények alábbi értelmezése során is irányadó. Meglehetősen emelkedett és megengedő a szerkesztők megfogalmazása is, amely szerint számukra szepesi az, aki „Szepesföld szülötte, származottja, vagy ott működött és változatlanul ragaszkodik a természeti szépségekben gazdag, nemzetiségi összetételében sajátságos és históriájában patináns vármegyéhez”.[7] A helyzetet bonyolítja, hogy a szerkesztők a Címtárba felvették úgynevezett „tiszteletbeli szepesieket” is. Meghatározásuk szerint ide tartoznak mindazok, „akik származási, vagy családi kapcsolatok nélkül jutottak a Szepességre, ott működtek éveken át, esetleg onnan nősültek.”[8] Mindemellett felvették a címtárba „a gölnicvölgyi gründlereknek az Abaúj-Torna vármegyébe eső Mecenzéfről származó tagjait, valamint a Gömör vármegye területén levő Dobsináról ide származott, velük rokon bulénereket is.”[9]
A Címtár első része összesen 3990 személy adatát tartalmazza. A tiszteletbeli szepesieket a kötet szerkesztői csillaggal (*) jelölték, így könnyen elkülöníthetőek. A kutatás elsősorban a trianoni menekültek sorsát vizsgálja, így a tiszteletbeli szepesieket a vizsgált adatállományból kiszűrtük, a gründlereket és bulénereket viszont megtartottuk, hiszen ők is menekültnek minősülnek. A továbbiakban tehát a szepesiek szó használata alatt ezeknek a paramétereknek megfelelő személyeket értünk, összesen 3745 főt (a teljes személyállomány 87,1%-a).
Az elemzés során a szepesiek társadalomszerkezeti összetételére és térbeli megoszlására fókuszálunk. A Címtárban feltüntetett foglalkozások kategorizálásánál az egyetemes történeti klasszikifikációs rendszert, a HISCO/HISCLASS-t vettük alapul. A rendszer alapvetően nemzetközi standardot kíván képezni, amely lehetővé teszi korokon és országokon át kívánja a különböző foglalkozási ágakat összehasonlíthatóvá tenni.[10] A rendszer vitathatatlanul előnyös célkitűzése mellett alapvetően a makrokutatásokban használható jól, amely főbb csoportjaival elfedi a finom átfedéseket, máskor pedig az átmeneteket. Példáképp vehetjük adatbázisunkból dr. Csiszárik János római katolikus címzetes püspököt, aki hiába volt meghatalmazott miniszter és rendkívüli követ is egyben, az egyházi személyek közé kerül besorolásra. Ugyanígy a Késmárkról menekült dr. Wein Zoltán hiába volt egyetemi magántanár is, nem tanárként, hanem kórházi főorvosként kerül besorolásra a reálértelmiségiek közé. A HISCO/HISCLASS-rendszer használata mellett azért döntöttünk mégis, mert az egyes személyeket nem származási helyükön vizsgáljuk és értelmezzük szerepüket a többi helybélivel együtt, hanem mint mozgó, mobilizált közeg jönnek számításba, még akkor is, ha ekkor már öt–tíz éve letelepültek.
Az eredmények árnyalt értelmezését lehetővé tette továbbá a GISta Hungarorum térinformatikai rendszer. A Demeter Gábor vezetésével dolgozó OTKA K 111766 projekt az utóbbi években az 1869 és 1910 közötti időszakra rögzítette – többek között – a népszámlálások településszintű adatait, majd azokat online elérhetővé tette.[11] A számos lehetőséget magában rejtő adatbázis számunkra a településeken élők létszáma, a települések kategorizálása, a megyék, a régiók és az evangélikusok arányának megállapítása miatt vált fontossá.
Kép 9.
A Szepesi Egyesület elnöksége.
Forrás: Evangélikus Országos Levéltár
[8] Szepesi Címtár 1931. VI.
[9] Szepesi Címtár 1931. VI.
Kép 10.
A Szepesiek címtára kiadvány borítója Förster Rezső dedikációjával.
Forrás: BTK TTI
[10] van Leeuwen, Marco H. D. – Maas, Inke: Hisclass: A Historical International Social Class Scheme. Leuven: Leuven University Press, 2011.
Kép 11.
Dr. Tátrallyay (Wein) Zoltán
Forrás: Geni.com
Eredmények
A 3475 szepesi nemi összetételét tekintve árulkodó a férfiak több mint kétharmados aránya (1. ábra). A címtár bár nem tartalmaz az életkorra vonatkozó információt, mégis feltételezhető, hogy a forrásban szereplő menekültek egy jelentős arányát képezték a fiatal, családot még nem alapított, könnyebben mozgó férfiak.
A rögzítésre került nevek közül 616 esetben kerül feltüntetésre tudományos fokozat, nemesi előnév vagy rang illetve vitéz megnevezés (2. ábra). A több esetben együtt is előforduló címek illetve rangok közül leggyakoribb a doktorátus, amelyek esetében magától értetődőnek tűnik a férfifölény, a kilenc nő közül pedig egy vegyész, egy tanár, hat orvos és egy, a foglalkozását meg nem jelölő személyt találunk. A doktorátus nemesi előnévvel 32 esetben járt együtt (az egyetlen nő közülük pusztabánrévei dr. Kermeszky Borbála, lublófürdői származású, Budapest I. kerületében szüleivel és lánytestvérével élő orvos volt.
A nemesi előnévvel bírók (3. ábra) közül a kassai és lublóvári Raisz család zömében Késmárkon és Lőcsén lakó valamint a kisszalóki és lucsivnai Várady-Szakmáry család jórészt Lucsivnán és Hollólomnicon lakó tagjai közül kilenc-kilenc fő menekült a trianoni országterületre. A Görgeyek és a Petróczyak közül hét-hét fő érkezett. A nemesi családok tagjai közül a nőknél – Görgey Franciska minisztériumi segédtiszt kivételével – nem került feltüntetésre foglalkozás, a férfiak esetén pedig – illeszkedve a későbbiekben taglalt foglalkozásszerkezeti megoszláshoz – a tisztviselők voltak túlsúlyban. A nemesi ranggal bíró családok közül többen érkeztek a körösszegi és adorjáni gróf Csáky-családból, így Csáky Imre nyugalmazott külügyminiszter illetve Csáky Károly nyugalmazott honvédelmi miniszter. A bárói és a grófi ranggal bírók esetén – ahol feltüntették – az állami illetve magántisztviselői pályán lévők aránya dominált. A harmincegy vitézi ranggal bíró férfi közül tudományos fokozattal, nemesi előnévvel illetve vitézi címmel egyedül dezseri dr. Bielek István ügyvéd rendelkezett, aki Szepesszombatról menekült Budapestre.
A legnagyobb egységet a „Nincs adat” alatt jelöltek képezik. A 93,5%-ban nők alkotta csoport döntően a megjelölt foglalkozással bíró férfiak házastársaként kerültek felvételre, így elsősorban a háztartást vezetők tartoznak ide. Közülük 545 esetben tüntették fel a férj foglalkozását és ha az élő vagy már elhunyt férj foglalkozása szerint fentiekkel megegyező módon kategorizáljuk őket, akkor rendre magasabb arányú eloszlást figyelhetünk meg, mint a férfi foglalkozások esetén. A különbség az egy háztartásban élő nők (legyenek hajadonok vagy özvegyek) jelenlétéből adódik.
A témával foglalkozók számára ismert tény, hogy az adatolt foglalkozásúak közül a legtöbben a tisztviselői pályáról menekültek Magyarországra.[12] Az állami és magántisztviselőknek a segédtisztektől a felügyelőkön át a komolyabb vezetői pozíciót betöltő személyek egységének szétbontása külön vizsgálatot igényel, itt a többiekkel való összevetésükből származó következtetések levonására törekszünk (4. ábra). Ebben a kategóriában a nők aránya közepesen erős, az itt szereplő szepesiek mintegy 14,5%-a volt nő. A tisztviselők után a következő markáns csoportot az úgynevezett humánértelmiségiek (a 2. helyen szereplő tanárok, tanítók, jogászok stb.), ahol az előbbinél dominánsabb a nők jelenléte: az ebbe a kategóriába soroltak közül több mint minden ötödik személy nő volt. Alacsonyabb arányban, de még mindig többszáz fővel szerepelnek a Címtárban azok a szepesiek, akiket reálértelmiségiekként azonosítottunk. Körükben a nők száma lényegesen kevesebb, arányát tekintve mindössze 3,3%-ot tesz ki. A többi foglalkozási kategória aránya kerekítve 1−4 százalék körül mozog és a 90%-ot meghaladja a férfiak dominanciája (a vas- és fémiparosok körében a férfiak jelenléte kizárólagos). Kivételt képez ezek alól az egyéb, képzetlen munkaerő csoportjába soroltak megoszlása: az összefoglalóan cselédként megjelenő néhány nő módosítja némileg az arányokat. A további kategóriák közül a nyugdíjasok és a tanulók közül – akiknek aránya 9,1 és 3,0% – erős a férfitöbblet, viszont a magánzóknál az adatolatlanok után másodikként itt a legmagasabb a nők aránya. Utóbbiak közel fele özvegyként és jórészt kizárólag asszonynevén szerepel a Címtárban, férjük pedig nem kapott foglalkozásra vonatkozó megjelölést (egy esetet kivéve két esetet, amikor az elhunyt férj – dr. Czölder Lajos – „magánzóként” szerepel).
Áttekintve az ábrát megállapíthatjuk, hogy a Címtárban szereplő személyek legnagyobb csoportját bár a tisztviselők adták, őket megközelítő számban érkeztek Magyarországra a humánértelmiségiek is. A reálértelmiségiek és a nyugdíjasok száma azonos nagyságrendű volt, miközben legkisebb számban a közösségükhöz erősebben kötött egyháziak, a megélhetésük miatt a földjüktől függő mezőgazdaságból élők és a könnyen mozgó egyéb illetve képzetlen munkaerő jelent meg a trianoni országban a legkevésbé. A nem járadékból élő, tehát foglalkozási adattal rendelkezők körében a női jelenlét a tisztviselői és a humánértelmiségi pályán, továbbá az egyéb, képzetlen munkaerő kategóriájában volt a legmagasabb, amely eloszlás bár igazodik az összesített értékekhez, egyetlen esetben sem viaskodik komolyabban a férfiak magasabb arányával. Ha kategorizáljuk az egyes, lakhelyként feltüntetett településeket is, legkönnyebben három csoportot különíthetünk el, így Budapestét, a városokét és a kisebb településekét, amelyeket itt átfogóan községeknek nevezünk (5. ábra). A húszas évek egyik karakteres képe a vagonokban élő menekülteké volt, ezáltal nem meglepő, hogy a Címtárban szereplő személyek több mint fele Budapesten lakott (viszont érdemes tisztázni, hogy az itt szereplő, összesen 3475 főből csak hárman éltek valamelyik fővárosi pályaudvaron és ők is mint MÁV alkalmazottak).
A Címtárban szereplő hetvennyolc város közül legtöbben Debrecent választották lakhelyül, úgyis, hogy a Budapest környéki, ekkor még önálló települések – mint Kispest, Újpest, Rákospalota – szintén sokaknak nyújtottak otthont. A második vidéki település Miskolc, a harmadik Salgótarján, a negyedik Nyíregyháza, majd ezeket követik az ország déli, középső és nyugati területein levő fontosabb városok. Az a korábbi feltételezés, amely szerint a Címtárban szereplők térben is igyekeztek a történeti Felvidékhez közelebbi településeken élni, az összes személy vizsgálatával megerősítést nyert.[13] A községek vizsgálata – összesen 258 település került ebbe a kategóriába – ugyanezt a megfigyelést erősíti: a Budapest környéki kisebb településeken kívül Ózd, Diósgyőr és Szerencs fogadta be a legtöbb személyt. A városok és a községek esetén érdemes arra is figyelnünk, hogy utóbbiak között a Címtárban szereplő személyek erősebben szóródtak, hiszen a 258 településből 175 esetében (65,9%) csak egyetlen személy szerepelt, míg a városok esetében ez az arány 21,7%-os, vagyis arányaiban kevesebb az olyan város, ahol csak egyetlen vizsgált szepesi élt volna.
A makroregionális elosztás szerinti vizsgálat erősíti a fentieket, amely szerint az ország északi része jelentette az elsődleges letelepedési helyet a vizsgált személyek számára (6. ábra). Az északi régiókat követően a Dél-Dunántúl és a Nyugat-Dunántúl fogadta be a legtöbb szepesit. Előbbi esetén egyértelmű Pécs és Kaposvár dominanciája (a nagyrégióba költözők harmada-negyede ide települt), míg a Nyugat-Dunántúlon már jobban megoszlanak a vizsgált személyek Sopron, Magyaróvár, Győr, Szombathely és Zalaegerszeg között. A Dél-Alföldön előbbieknél is erősebben érvényesült Szeged szerepe, amely mellett Orosháza és Baja emelkedett még ki. A Közép-Dunántúlon, amelynek északi része, így különösen Esztergom és Komárom erősebb megjelenése kézenfekvőnek tűnhetne, mégis Pápa és Székesfehérvár fordult elő többször lakhelyként, míg Esztergomba összesen nyolcan, az itt maradt komáromi városrészben pedig senki sem lakott a Címtár személyei közül.
Kép 12.
gróf Csáky Imre külügyminiszter portréja.
Forrás: Wikimedia Commons
Kép 13.
gróf Csáky Károly honvédelmi miniszter portréja.
Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár Digitális Képarchívum
Kép 14.
Dr. Förster Kálmán, előbb Poprád, majd Salgótarján első, háromszor megválasztott polgármestere 1922 és 1943 között egy amatőr filmen.
Forrás: Youtube/Kovács Bodor Sándor
Kép 15.
A szepességiek migrációs útvonala a Szepesi címtár alapján. Interaktív verzió.
Kép 16.
A szepességiek migrációs útvonala a Szepesi címtár alapján. A körök az egyes településekről elszármazottak számát mutatja, a vonalak pedig az egyes személyhez köthető útvonalakat. Interaktív verzió.
Ezt követően érdemes áttekintenünk az egyes foglalkozási és települési kategóriákat nemi bontásban (7. ábra). Bár mindeddig azt láttuk, hogy a Címtárban szereplő személyek javarészt Budapesten élnek, árnyaltabb képet mutat a lent mellékelt ábra. A reálértelmiségiek, a tisztviselők, a kereskedők, az iparosok és az egyéb kategóriába sorolt munkaerő valóban Budapesten koncentrálódott (épp mint a magánzók, nyugdíjasok, tanulók és az adatolatlanok), viszont az egyháziak és a mezőgazdaságból élők többségükben nem Budapesten éltek. Összevetve az értékeiket a makroregionális eloszlással a mezőgazdaságból élők közül többen a felvidéki közelsége miatt kézenfekvő módon inkább észak-magyarországi településeken éltek, így például Ujfalussy György földbirtokos Hevesen, Kéler Margit szőlőbirtokos Mádon, Kozsely József okleveles gazda, uradalmi főintéző pedig Detken. Az egyháziak esetén a vidéken való térbeli megoszlás és a vizsgált személy felekezetisége összefüggött. Budapesten a római katolikusok (így Alexy Rezső plébános, dr. Csiszárik János címzetes püspök) és az evangélikusok (lásd Broschko Gusztáv Adolf esperes-lelkész, Fürst Ervin lelkész) egyaránt megélhetést találtak. Vidéken a lutheránusok megoszlásához igazodóan evangélikus lelkészeket többnyire a Dunántúlon, ott is különösen a Nyugat-Dunántúlon (Ágfalva, Balf, Harka), katolikus plébánosokat zömében Észak-Magyarországon találunk (Gyöngyöspata, Markaz, Mezőnyárád).
Kerületenként vizsgálva a foglalkozási megoszlást, azt látjuk, hogy a szepesiek több mint ötöde az 1. kerületben lelt otthonra (8. ábra). A tisztviselők – akárcsak az adatolatlanok –minden kerületben nagyobb számban voltak jelen, csupán a 4. és az 5. kerületben találunk náluk nagyobb arányban lévő csoportokat (az adatolatlanok elemzésétől itt eltekintek). Az 1. és a 2. kerületben rajtuk kívül még a humánértelmiségiek és a nyugalmazottak, a 3. kerületben az értelmiségiek jelentek meg nagyobb arányban. Míg a 4. kerületben a reál-, addig az 5. kerületben a humánértelmiségiekhez soroltak éltek nagyobb arányban. Az iparosok, kereskedők és képzetlenek aránya mindeközben lassan növekszik, de csak a 9. és 10. kerületről mondhatjuk el, hogy az iparosok egy, kerületi arányaiban is markánsabban jelenlévő csoportot képeznek. A Címtárban szereplő egyházi személyek és mezőgazdaságból élők Budapesten alig voltak jelen.
Az 1. kerületben a Horthy Miklós (ma: Bartók Béla) út környékén, a 2. kerületben a Margit körút, a 3. kerületben a Lajos utca, a 4. kerületben a Veres Pálné utca, az 5. kerületben a Személynök (ma Balassi Bálint) utca, a 6. kerületben az Andrássy út, a 7. kerületben a Damjanich utca, a 8. kerületben a Baross utca, a 9. kerületben az Üllői út, míg a 10. kerületben a Ferenc körút vonzáskörzetében laktak a vizsgáltak közül a legtöbben. Az Üllői út volt mindközül a legtöbbször előforduló, amelyet a Baross utca követett.
Kép 17.
A szepességiek eloszlássűrűsége Budapesten a Szepesi címtár alapján.
Ha végezetül megvizsgáljuk, hogy mennyiben játszott szerepet a lakhely választásában a lutheránus kötődés, azt látjuk, hogy a városok esetében nem, a községek esetében viszont minden bizonnyal igen (1. táblázat). A táblázat alapján a Címtárban szereplő települések között egyedül a községek olyanok, amelyeken több evangélikus él, mint az országos községi átlag (az arányokon 1931-re valamelyest módosíthat, hogy az értékek az 1910. évi népszámlálás alapján kerültek kiszámításra). Ezek alapján nem mondhatjuk, hogy egy feltűnően erős lutheránus közösségi vonzás működött volna a szepesiek településválasztásában: kivételként csupán az egyháziakat és kis részben a humán értelmiségieket (ott is inkább a tanítókat és a tanárokat) említve.
Összefoglalás
Bár a cipszerek jelenléte az ország belsejében nem Trianon utáni jelenség, hanem egy hosszú értelmiségi migráció egyik állomása, két háború közötti történetük kutatásában fontos állomás a Szepesiek Címtárának 1931-es kiadása, amelynek segítségével megkíséreltük feltárni a szepesi közösség területi és foglalkozási szerkezetét Magyarországon. A szepesi identitás, amely túlélte az 1918-as impériumváltást, túlélte a helyváltoztatást is, és képviselői mélyen beágyazódtak a korszak társadalmába, elsősorban a városi-fővárosi közegbe. A Magyarországon élő szepesiek több mint fele Budapestet adta meg lakóhelyként, ezen belül is az 1-2. kerületben lakott a fővárosban élő szepesiek több mint harmada. A vidéki városok közül Debrecen a maga hetvennyolc fős szepesi lakosságával a budapesti kerületek döntő többségénél is kevesebbüknek adott otthont. Általánosságban viszont elmondható, hogy a vidéken élők jobbára Észak-Magyarországon telepedtek le, míg a trianoni országban északról dél felé haladva a szepesiek aránya fogyatkozik. A foglalkozásszerkezet vizsgálata a tisztviselők és a tanárok, humán értelmiségiek túlsúlyát mutatják, bár a címtár és talán a közösségsajátosságaiból következően a harmadik legnagyobb csoport a nyugdíjasoké volt. Bár különleges figyelmet fordítottunk rájuk, evangélikus hálózatosságot csak nyomokban, a községek esetében lehet kimutatni. Ez a magas képzettséggel rendelkező városi származású csoport, miközben a két világháború között megtartotta kötődését az egykori Szepes vármegyéhez, valamennyire még reprodukálni is tudta azt, 1945 után, a berendezkedő államszocialista diktatúrában egyre kevesebb esélyt kapott ennek az azonosságtudatnak a fenntartására.
Az ábrázolások és a térképek elkészítéséhez felhasznált szoftverek:
Flourish, Mapbox, Unfolded.ai
Szöveg:
Ablonczy Balázs és Koloh Gábor
Grafika, térképek, ábrák:
Bátorfy Attila
A Nyomorfilm forrása:
Nemzeti Filmintézet Filmarchívuma
NER Metaverzum 2021 – kis világba tömörülnek a kormánypárti kommunikátorok a Facebookon
Sok minden történt azóta, hogy 2020. decemberében a kormánypárti médiumok még egy alternatív technológiai platformban keresték a választ arra, hogyan tudják üzeneteiket akadálytalanul eljuttatni az állampolgárokhoz a közösségi médián keresztül. A “cenzúrázó” Facebookot kiváltó saját fejlesztésű, konzervatív “safe space”, a Hundub azonban alig fél év működés után megszűnt és tulajdonosa ellen az adóhatóság végrehajtási eljárást indított. Ez és egyéb tényezők – például a Facebook által 2021. februárjában befizetett 3,6 milliárdos reklámadó – játszhattak közre abban, hogy 2021-re a kormánypárti kommunikátorok teljes gőzzel fordultak vissza Magyarország legnépszerűbb közösségi platformjára, hogy ott hajtsanak végre egy, a hagyományos hírmédiához hasonló centralizációt. Megnéztük, ebben kik, hogyan és milyen eszközökkel vettek részt, és milyen útvonalakon történik a kormány narratívájával egyező üzenetek terjesztése a közösségi hálózaton. Több mint négy hónapos kutatásunk eredményei következnek.
Kutatási célok, módszerek és adatok
A Facebook hazai felfutása és kiteljesedése majdnem teljes egészében a Fidesz-kormányok időszakára esett: a hazai Facebook-felhasználók száma a második Orbán-kormány hivatalba lépése előtt két hónappal, 2010. márciusára érte el az 1 millió felhasználót, mára pedig a lakosság majdnem 90%-nak van Facebook fiókja. A Fidesz és a Facebook története így a hazai nyilvánosságban páratlan módon fonódik össze.
Mi ehhez képest csak egy pillanatképet vázolunk fel, amikor azt vizsgáljuk, kik és milyen módon alkotják a kormánypárti információs ökoszisztémát a közösségi hálózaton 2021. egy adott időszakában.1 A kérdés időszerűségét az adja, hogy ekkortájt tapasztalható egy lépték- és szemléletváltás a platformon való kommunikációban: számtalan, főleg Facebookon aktív kormánypárti oldal alakult (pl. Budapest Beszél, Védett Társadalom Alapítvány, bennfentes), valamint ekkorra már kifutották magukat annyira a Megafon által támogatott csatornák is, hogy érdemben lehessen tevékenységüket vizsgálni.
Míg a sajtó általában ennek a felfokozott közösségimédia-kampánynak az elszigetelt eseteivel foglalkozott, – így az önkéntes trollhadsereggel, a Megafon Központtal vagy az influenszer-kormánnyal, – kutatásunk hozzáadott értékét az jelenti, hogy a fenti szereplőket együttesen, egy nagyobb ökoszisztéma részeként tárgyalja. A hazai médiahálózattal, vagyis az egyes médiumok közötti kapcsolatokkal foglalkoztak korábban is, például a Jobbik előretörésének magyarázatára, vagy az Orbán-Simicska konfliktus kirobbanása után újrarendeződő állapotok rögzítetésére. Mivel jelen kutatásnak nem a polarizáció a fókusza, ezért nem a szokásos kormánypárti-ellenzéki felosztást használtuk az egyes médiumok összekapcsolódásának leírásánál, hanem kifejezetten a kormányközeliekre koncentráltunk. Ezek meghatározásához többféle módszert vettünk igénybe, alkalmazkodva a kutatási terep – a közösségi média – sajátosságaihoz, ezekről bővebben a hálózatelemzés módszertanában lesz szó.
Elemzésünk során abból indultunk ki, hogy a hagyományos hírportálokhoz hasonlóan a Facebook-oldalak is olyan médiacsatornák, amelyek fontos részét képezik a közélet iránt érdeklődők politikai tájékozódásának. A Facebookon bárki közzétehet közéleti és politikai témában releváns tartalmakat, mi azonban csak azokkal foglalkoztunk, akik nyilvános Facebook-oldalakon kommunikálnak. A kutatás tehát nem a politika iránt érdeklődő felhasználók médiafogyasztásáról ad képet, hanem a médiaproducerek döntéseiről, amivel a rendelkezésre álló tartalmak, csatornák, politikusok és véleményvezérek közül kiválasztják a hozzájuk legközelebb állókat.
Az oldalak (page) olyan elemei a platformnak, amit kifejezetten közszereplők, szervezetek vagy üzleti vállalkozások használnak, ezen kívül elérhetők azok számára, akik a közösségi oldalon nyilvánosan kívánják promotálni magukat. Az oldalak fenntartásában a legkülönbözőbb státuszú egyének és közösségek vesznek részt, akik ilyen módon a (média)elittel versenyeznek a figyelem megragadásáért. Vizsgálatunk így egyaránt kiterjed a politikusok (pl. Novák Katalin), a kormányzat (pl. Magyarország Kormánya) és a média (pl. Origo) mellett a civilek társulásából létrejött közösségekre (pl. MI, magyarok), rajongói oldalakra (pl. Only One Genius) és a mikroceleb státuszú véleményvezérekre (pl. A kopasz oszt) is.
A kutatás számára a közösségi média kétségtelenül egy ingoványos terep, ahol bizonyos adatok megismerhetők, míg más lényegi információk nem. Például az oldalak finanszírozóinak a valódi kilétét nem mindig lehet megtudni, az adminisztrátorok esetében pedig – ha szerepel is az információ – kérdés marad, hogy azok valós személyek-e, vagy kamuprofilok. Ráadásul az online térben a különböző szerepfelfogások gyakran kicserélődnek vagy összecsúsznak: politikusok tudósítanak a határkerítésnél (mint a média), intézmények működtetnek mémoldalakat (mint a civilek), és média outletek folytatnak politikai kampányokat (mint a politikai pártok).
Az oldalakra korlátozódó adatelemzést támasztotta alá az a szempont is, hogy a Facebook saját analitikai eszköze, a CrowdTangle kizárólag az oldalak (és a nyílt csoportok) mérőszámaiba kínál betekintést. Elemzésünk nyilvánosan elérhető adatokra is támaszkodott, ezekhez a Facebook Átláthatósági Jelentései (Facebook Transparency Report) biztosították a hozzáférést. Ide tartoznak az oldalak történetére vonatkozó információk mint az alapítási dátum, az esetleges névváltoztatások, a fiók kezelőinek száma, valamint a közéleti-politikai témában feladott hirdetési összegek. Ez utóbbi kimutatás 2019 óta elérhető Európában is. Az olyan adatokat, amelyeket nem tudtunk automatizáltan gyűjteni, kézzel vettük fel.
A vizsgálat outputját végül azok az empirikus adatokon alapuló vizualizációk és infografikák jelentik, amelyek az oldalak tulajdonságait különböző szempontok szerint rendezik információs egységekké. Az elemzés a következő ábrákat tartalmazza:
(1) a kormánypárti Facebook-oldalak ismertségi hálózatát, amely leképezi a médiacsatornák egymással való kapcsolatát és az információ megosztásának infrastruktúráját. Különböző hálózatelemzési szempontokat figyelembe véve itt a hangsúly a szereplők egymással való kapcsolatára, az interakciós mintázatokra, valamint az egyes csomópontok hálózatban elfoglalt pozíciójára került;
(2) egy Sankey-diagramot, ami a Facebook-oldalak besorolását végzi el különböző szempontok szerint (pl. a posztok legjellemzőbb formátuma, követőtábor nagysága, az oldal finanszírozása stb.). Az ábra azt érzékelteti, hogy az egyes tulajdonságok milyen nagyságrendben fordulnak elő (volumetrikus megközelítés) és milyen kapcsolatban vannak egymással; ugyanehhez a tartalmi egységhez kapcsolódik egy egységdiagram is, ami a Facebook-oldalak formátum szerinti besorolását illusztrálja;
(3) oszlopdiagramokat, amik az egyes kormányzati ciklusok (pl. második vagy harmadik Orbán-kormány) alatt alapított oldaltípusok előfordulását mutatja (pl. influenszerek vagy anonim oldalak számának változása);
(4) két áramlásdiagramot (streamgraph) a kormánypárti Facebook-oldalak tartalomközlési mintázatáról a posztok mennyiségi eloszlása szerint. Itt külön diagramokon közöljük a különböző közösségi média stratégiát folytató szereplők együttes teljesítményét (Megafon és egyéb), valamint csak a Megafon-influenszerekét;
(5) a Megafon-influenszerek “arcképcsarnokát”, részletes adatokkal a Facebook-oldalaikat üzemeltető stábról, az oldalak posztolási mintázatáról és finanszírozásáról, valamint az általuk használt leggyakoribb emojikről;
(6) egy Magyarország-térképet, amely a szélsőségesen pártos Facebook-oldalak területi lefedettségét mutatja. Ugyanezek az oldalak végzik a Megafonos-tartalmak lokális alapú (regionális, megyei, városi, kerületi) közösségi média terjesztését is;
(7) végül egy esettanulmányt a Koordinált hirdetési kampányok jelenlétéről a Facebookon.
(1) A hálózat – a digitális propaganda architektúrája
A Facebookon potenciálisan több ezer politikai témájú (hír- és vélemény)oldal szólítja meg a felhasználók kisebb-nagyobb tömegeit magyar nyelven. Első lépésként tehát azoknak az oldalaknak (page) a körét határoztuk meg, amelyek a napi eseményeket a kormány narratívájával összhangban értelmezték az általunk vizsgált időszak (2021. június 1–szeptember 30.) alatt. A gyűjtés során ezekhez a csatornákhoz egyrészt hólabda módszerrel, másrészt algoritmikus ajánlások révén jutottunk el. A két módszer között a különbség, hogy míg az első esetben maga az oldal, addig az utóbbinál a Facebook algoritmusa ajánl további oldalakat megtekintésre (Related Pages). A harmadik elérési utat a posztok.hu honlap jelentette, amelyet a Számok – a baloldali álhírek ellenszere elnevezésű oldal (ismeretlen, de annál tevékenyebb) szerkesztői fejlesztenek. A weboldal, amely magát “nemzeti hírfolyamként” hirdeti, tulajdonképpen a Facebook hírfalát klónozza le és szűri meg: kizárólag a keresztény-nemzeti értékrendnek megfelelő Facebook-oldalak posztjait mutatja.
A gyűjtés első szakaszában 321 olyan Facebook-oldalt azonosítottunk, amelyek kritika nélkül közvetítik a kormány üzeneteit a közönség felé. Ennek eldöntésében egyszerre támaszkodtunk a tulajdonosokra vonatkozó információkra, illetve annak hiányában az oldal posztjainak tartalomelemzésére. Az így összeállított lista egyaránt tartalmazza a politikusok (pl. Varga Judit), politikai szervezetek (pl. Fidelitas), médiaszemélyiségek (pl. Jeszenszky Zsolt) és influenszerek (pl. Filep Dávid) mikroblogjait, kormányzat által fenntartott oldalakat (pl. About Hungary, Magyarország Kormánya), internetes hírportálok, folyóiratok és blogok közösségi oldalait (pl. Origo, Kommentár, Látószög), híraggregátor- (JOBBoldali média hírei) és mémoldalakat (4ker.geg), kereskedelmi és közszolgálati televíziós csatornák, TV műsorok és rádiók (TV2, Híradó, Pesti Riporter, Karc FM) Facebook oldalait, és rajongói oldalakat (Milliók Orbán Viktor és kormánya mellett).
Az adatgyűjtés második szakaszában az oldalak interakcióit térképeztük fel. Annak ellenére, hogy kutatásunk terepe a Facebook, nem tekintettünk el azoktól a lehetséges kapcsolatoktól sem, amelyek kimutattak a platformról (tehát például hírportálokra, vagy videómegosztó oldalakra navigáltak). Így meg tudtuk tartani a közösségi média és a hagyományos média közötti kapcsolatokat is.
Interakciók, platform-specifikus tulajdonságok
A Facebookon egy oldal a következőképpen létesíthet kapcsolatot más oldalakkal és tartalmakkal: vagy (1) egy felhasználó/fiók @tagelésével, (2) egy poszt megosztásával (share), vagy (3) a más webhelyen hosztolt tartalmak esetében egy külső link beágyazásával (hiperlinkelés). A taggelt/sharelt/linkelt posztok “forgalomirányítókként” is működnek, hiszen egy kattintásnyi közelségbe vonják a feladót, akinek az üzenetét továbbítják. A médiumok közötti hivatkozások lehetnek egyszeriek, de egy adott forrás tartalmainak rendszeres átvételével ezek a kapcsolatok intézményesülnek, ami egy tartalomdisztribúciós infrastruktúrát eredményez.
Politikai szempontok
Mivel a kutatás kifejezetten a kormánypárti média kapcsolatrendszerére vonatkozott, ezért a hálózat politikai értékválasztás szempontjából homogénnek mondható. Az elemzésből minden olyan médiaterméket kizártunk, amelyek tulajdonosi vagy finanszírozási háttere nem kormányközeli szervezetekhez vagy személyekhez kapcsolódik, vagy amelyek tartalomközlésükben eltérnek a kormánypárti narratíváktól. Mivel a Facebook-oldalak esetében a “tulajdonos” inkább “adminisztrátor”, aki(k)nek ráadásul a kiléte sem minden esetben nyilvános, itt főképp a tartalomelemzési szempontokra támaszkodtunk.
A fentiek fényében azt is feltételeztük, hogy a médiatermékek közötti hivatkozások minden esetben véleményközösséget fejeznek ki a két fél között. Vagyis szerkesztői döntéseket tükröznek arról, melyik forrás elég jelentős/releváns/hiteles ahhoz, hogy megismertessék vagy népszerűsítsék a saját közönségükkel. Ebből kifolyólag kizártuk az ironikus vagy kritikus megosztások lehetőségét, amit ugyanezek az oldalak előszeretettel gyakorolnak az ellenzéki politikusok vagy a “liberális” sajtótermékek vonatkozásában.
Csoportosítás, tömbösítés
Tekintve, hogy egyes médiumok “több lábon is állhatnak”, tehát a Facebook oldal mellett honlappal, YouTube csatornával, vagy akár televíziós műsorral is rendelkezhetnek, az ilyen esetekben egy brand alá vontuk össze ugyanannak a terméknek a különböző felületeit. Például a gráfban a Vasárnap.hu hírportál, a Vasárnap.hu Facebook oldal és a Vasárnap.hu YouTube csatorna összesítve “Vasárnap.hu” néven szerepel. Ennek ellentétével is találkoztunk, vagyis olyan elemekkel, amelyek kizárólag a Facebookon vannak jelen, illetve olyanokkal, amik még Facebook oldallal sem rendelkeznek (pl. miniszterelnok.hu). Az általunk felrajzolt hálózat így összesen 356 elemből áll.
Problémás megosztások – a kutatás korlátai
A tartalmak vándorlásának követését esetenként atipikus felhasználói magatartásformák nehezítették. Gondolunk ez alatt azokra a gyakorlatokra, amelyek megkerülik a platform egyes funkcióit, például egy tartalmat “megosztás” vagy “linkelés” helyett képernyőfotóként tesznek közzé. Emellett számolnunk kellett olyan esetekkel is, amikor vagy szándékolatlanul (pl. hanyagságból) vagy szándékosan (a forrás elfedése céljából) nem válik láthatóvá egy interakció. A közös szerzőiség vagy átvétel esetén a @tag sokszor elmarad, de a megosztás helyett a tartalom letöltése és újrafeltöltése ugyanúgy megszakíthatja a megosztási láncot. Ez utóbbi az internetes mém műfajának alapesete: a tartalom körforgása a tartalom iterálásának igénye miatt nem folyamatos.
Így nem számoltuk az interakciók közé azokat az eseteket, amikor a tartalom forrása a logó vagy egyéb vizuális “nyom” alapján felismerhető volt számunkra, hiszen ugyanezt a tájékozottságot nem feltételezhetjük az átlagos felhasználótól. (Illetve ilyenkor a poszt nem működik hiperlinkként). Ugyanakkor pusztán a vizuális egyezésekre vonatkozó vizsgálat éppen azt mutathatta volna meg, hogy a platformot elözönlő, digitálisan manipulált képek sorozata sokszor nem egy organikus terjesztési lánc, hanem egy koordinált, központi kampány eredménye. Ennek bizonyítása azonban egy másik kutatás témája lehet.
(2) Kik, hogyan, kiknek és mennyiből? A kormánypárti Facebook-oldalak osztályozása
A következő áramlásdiagram (ún. Sankey-diagram) szintén a hálózat elemeinek a tulajdonságait ábrázolja. Az egyes médiumok közötti kapcsolat helyett a hangsúly itt az egyes tulajdonságtípusok előfordulásának a mértékén van (itt tehát a volumetrikus elemzés a hangsúlyos). A négy oszlop a gyűjtésünkben szereplő 321 Facebook-oldalt sorolja be a következő szempontok szerint: (1) ki használja – ki az aktor, (2) milyen tartalommal tölti meg jellemzően – mi a formátum, (3) mekkora követőbázissal rendelkezik – mekkora a közösség, és (4) van-e finanszírozása az egyes csatornáknak. Az adatok osztályozását az aktorok esetében manuálisan végeztük, a többi szempont esetében pedig a CrowdTangle Intelligence interfészének statisztikáit is igénybe vettük.
Az első oszlopban az egyes Facebook-oldalak üzemeltetőit igyekeztünk beazonosítani. Médiaszolgáltatónak tüntettünk fel minden olyan oldalt, amely mögött egy hiteles sajtótermék vagy médiaszolgáltató áll, így a felület szerkesztőiről vagy felelős kiadóiról az impresszumban megfelelő információk érhetők el. Ezzel ellentétben, “anonim” jelzővel illettük azokat a csatornákat, ahol nem állt rendelkezésre hasonló információ sem a Facebookon vagy, ha az adott oldal rendelkezett honlappal, ott sem. Jól látszik, hogy az általunk ismert netwörkben ez a két csoport alá tagolódik a legtöbb oldal, majd a politikusok, médiaszemélyiségek, politikai szervezetek következnek mint mennyiségileg jelentős felhasználók. A médiaszemélyiség és a digitális influenszer megkülönböztetéséhez azt vettük irányadónak, hogy az adott személy jellemzően a közösségi médiában, vagy a televízió képernyőjén van jelen. Ha mindkettő eset fennállt, – például Bohár Dániel esetében, – akkor a tágabb jelentéstartományú “médiaszemélyiség” kategóriát választottuk.
A diagram második oszlopában azt a médiaformátumot tüntettük fel, amely a leggyakrabban fordul elő az egyes csatornák kommunikációjában. Az osztályozáshoz a Meta saját analitikus eszközét, a CrowdTangle Intelligence alkalmazását használtuk az elmúlt 6 hónapra vonatkozóan (2021. november 24-től visszamenőleg). A gépi elemzés 6 különböző formátumot (post types) ismer fel: fotó, link, státusz, Facebook videó, YouTube videó és Facebook Live. Az ábrán a mozgóképeket közös kategóriába vontuk (függetlenül attól, hogy kimutat-e a link egy másik videómegosztóra vagy beágyazott; élő vagy szerkesztett tartalom), míg a “fotót” manuálisan tovább bontottuk internetes mémekre és egyéb (feliratos) képekre, amelyek nem a humoros-ironikus regiszterbe tartoznak. A kézi besorolás nehézségét mutatja az alábbi illusztráció, ami láthatóvá teszi még további képi műfajok és gyakorlatok jelenlétét (pl. képernyőfotó, adatvizualizáció). Más felhasználók posztjairól vagy a hírek szalagcímekről készített képernyőfotók esetében például minden egyes alkalommal egyéni döntést kellett hoznunk, hogy a (feliratos) kép vagy az internetes mém műfajához áll-e közelebb. A diagramon leolvasható, hogy a míg a médiaszolgáltatók a cikk formátumot részesítik előnyben, addig az anonim aktorok többségében internetes mémekben üzennek.
A harmadik szempont az online követőtábor nagyságára vonatkozik. A számszerű adatok helyett itt Joshua Citarella amerikai művész és online szubkultúra-kutató tipológiája2 szerint jelöltük az egyes oldalakat. Miután a kortárs platformokon minden politikai szereplő vagy szervezet médiacsatorna is egyben, Citarella szempontrendszerében elsősorban az különbözteti meg őket, hogy (1) hány emberhez jutnak el, (2) milyen felületeken vannak jelen és (3) milyen narratíva-igény jellemzi őket. A háromdimenziós modell legfelső szintjét az ún. konzumer médiatermékek foglalják el, ezek a csatornák több millió követővel rendelkeznek, jelen vannak a mainstream médiában és valamennyi jelentősebb platformon, narratíva képzésük mérsékelt vagy a “pop” történelemre korlátozódik. Ennél egy helyi értékkel kisebb számú embert érnek el a populáris vagy populista3 médiatermékek, amelyek még mindig a mainstream részei, de már bizonyos narratívák kiemelése jellemzi őket mások ellenében. A következő szint a szubkultúra-kutatás irodalmából jól ismert “fandom”, ami az érdeklődés mentén való összekapcsolódást elősegítő közösségi oldalakon szerveződik, alternatív narratívái a mainstreamből hiányzó elemeket emelik ki. Citarella még a rajongói kultúrák közösségeinél is kisebb követőtáborral számol a kultusz státuszú médiatermékek esetében, amelyek már az alternatív technológiai platformok felé is terjeszkednek a “rejtett igazságokat” kimondó narratíváik népszerűsítésére4. Az online radikalizáció legalsó szintjét pedig az ún. sejtek teszik ki, vagyis azok a niche médiacsatornák, amelyek a legkevésbé vannak szem előtt, narratív építkezésüket pedig a saját mitológia-teremtés jellemzi. Citarella tipológiájában ez az öt szint felel meg az online politizáció útjának, amely a mainstreamtől halad az egyre radikálisabb tartalmak felé. A közösségek mérete azért kiemelten fontos metrika, mert következtetni enged a politikailag érzékeny témák jelenlétére.
A kormánypárti Facebook-oldalak osztályozása során ezért elsősorban ezt a szempontot, a követőtábor nagyságát vettük figyelembe, az egyes határértékeket arányosítva a magyar népesség nagyságához. A top kategóriába, ahova az egymillió követőt meghaladó médiacsatornák kvalifikáltak, kizárólag Orbán Viktor Facebook-oldala került. Ezzel maga mögé utasította nemcsak a legnagyobb hírportálok (Index, Origo) vagy a közmédia (M1, Híradó) és TV csatornák (Hír TV) Facebook-oldalait, de a legnépszerűbb lakossági médiatermékek, a sport és a bulvár újságok (Nemzeti Sport, Blikk) közösségi oldalait is – ezek merítik ki a populáris termékek kategóriáját. Innen érkezünk meg a szubkultúrák világába, a fandom (10 000 -100 0000 követő között) és a kultusz (1000- 10 000 követő között) alá sorolt oldalakkal. Míg az előző csoportban olyan politikusok rajongói közösségeit találjuk mint Szentkirályi Alexandra vagy Németh Szilárd, addig a cult following egyik példája Bódi Ábel, a nemzetközi identitárius mozgalom, az Identitás Generáció hazai frakciójának vezetője. Bódi posztjainak témái* (faji megkülönböztetés, migrációellenesség, anti-PC stb.) gyakrabban ütköznek a Facebook közösségi irányelveibe, így több back-up csatornát használ, például a végpontok közötti titkosítást lehetővé tevő Telegram-ot. A legkisebb, alig ezer fős mikroközösségeket mozgató csatornákat, az ún. sejteket gyűjtésünkben a lakóhely szerinti tematikus Facebook-oldalak alkotják (pl. “Pesterzsébeti suhanc”, “Borsod hangja” vagy “Tétény vezér”), amik humorosnak szánt formában járatják le az ellenzék helyi képviselőit. Ezen a szinten politikailag radikálisabb tartalmakkal is találkozhatunk, amiket már az algoritmus se szűr ki vagy vesz észre.
Az ábra negyedik oszlopa a Facebook-oldalak finanszírozására vonatkozik. Jól leolvasható, hogy a fizetett hirdetésekkel megtámogatott, illetve azokat nélkülöző oldalak aránya kiegyensúlyozott. A legtöbb költés a centrumot erősíti, míg a legnagyobbak és a legkisebbek más-más okokból, de kevésbé élnek ezzel a lehetőséggel.
(3) A kormánypárti oldaltípusok időbeli változásai
A oszlopdiagramoknál szintén a hálózatelemzéshez gyűjtött oldalak (321) listájából indultunk ki. A négy ábra a kormányzati ciklusok (pl. második vagy harmadik Orbán-kormány) alatt alapított oldaltípusok előfordulását ábrázolja különböző változók szerint (pl. influenszer- vagy anonim oldalak száma).
Azzal együtt, hogy az oldalak esetében számolni kell azzal, hogy időközben megváltozhat mind az “üzemeltetője”, mind a “magatartása”, olyan szempontokat választottunk ki, amelyek hosszabb időtávon is viszonylag konstansnak mutatkoztak. (Ezt az elméletet csak a napokban döntötte meg egy évekig anoniman működő oldal, a Napi vonaglás, ami 2021. januárjában Ozsváth Kálmán, Fideszes önkormányzati képviselő nyilvános, közszereplői oldalává vált).
Az első ábrán a politikai influenszerek megjelenése követhető nyomon. Ebbe a kategóriába soroltunk minden olyan szereplőt, akik újságíróként (pl. Bencsik András), médiaszemélyiségként (pl. M. Dobos Marianne) vagy később kifejezetten digitális influenszerként Facebook-oldallal is rendelkeznek, amin saját vagy mások üzeneteit névvel és arccal hitelesítik. Míg 2014 előtt ez a jelenség nem létezett, illetve csak politikusok töltötték be jól-rosszul ezt a szerepet, addig a második és negyedik Orbán-kormányok időszaka alatt azt látjuk, hogy minden egyes ciklusban az előzőhöz képest duplázódik a Facebookon is érvényesülni kívánó véleményvezérek száma.
Majdnem ugyanez mondható el az anonim Facebook-oldalakról is. Az anonim oldalak esetében a szerkesztők/adminisztrátorok személye ismeretlen, a beazonosíthatatlan hírforrások kínálata pedig a utóbbi ciklusokban nemcsak, hogy nem csökkent, hanem a 2018-2022 között regisztrált oldalaknak már majdnem a felét teszik ki.
A harmadik diagram az egy Facebook követőre eső költések nagyságát ábrázolja az egyes ciklusokban regisztrált oldalak vonatkozásában. Ezeket az értékeket úgy kapjuk meg, ha elosztjuk az oldal hirdetésekre fordított összköltését a követők számával. Azt látjuk, hogy míg a harmadik Orbán-kormányig egy oldalnak egy követőért 0 és 5000 forint közötti összegben kellett hirdetnie, addig a negyedik ciklusra ez az összeg több mint háromszorosára emelkedett.
Az utolsó ábrán azt néztük meg, hogy az egyes ciklusok alatt alapított oldalak jellemzően milyen típusú posztokban szólítják meg a követőiket. Ha a 2010 előtti oldalak esetében még a cikkek és képek dominálnak, addig a hosszabb, szöveges tartalmak fokozatosan szorulnak vissza, hogy teret engedjenek elsősorban a mémeknek és kisebb mértékben a videóknak, míg a képek megosztásának aránya viszonylag állandó maradt.
(4) Mennyiségi adatok – a kormány narratíváját erősítő üzenetek száma a Facebookon
A kormánypárti hálózatot fentebb már megismertük, ezen az ábrán pedig azt mutatjuk be, milyen mértékben árasztják el a kormány kommunikációjával egybehangzó üzenetek a Facebookot. A bejegyzések száma a 2018-as országgyűlési választások előtt még kevéssé lépte túl a havi ötszáz posztot, 2021. szeptemberére, az ellenzéki előválasztások idejére azonban már ennek hétszeresével, 3500 bejegyzéssel találkozunk. (Ezek a számok pedig csak az általunk vizsgált oldalakból adódnak, így azt csak elképzelni tudjuk, mennyi lehet még ezen túl.) A bejegyzések számának változása természetesen csak az oldalak produktivitásáról ad képet, a valódi elérésről nem tájékoztat.
A második ábra már kifejezetten a Megafon-fiókok posztolási mintázatába nyújt betekintést. Annak ellenére, hogy a központ 2020. augusztusában alakult, több támogatottjuk már a csatlakozás előtt is aktív volt a Facebookon. A 2016. októberével kezdődő időskála így lehetővé teszi, hogy a bejegyzések számának alakulása mellett összehasonlítsuk a Megafon előtti és utáni tevékenységüket is. A 2020. előtti átlag háromszázas posztszámhoz képest jól látható robbanás következik be a csatlakozások után, így a tölcsér az utolsó mért időpontban, 2021. szeptember végén már havi ezer posztra tágult.
A közösségi média kommunikáció a negyedik Orbán-kormány alatt kiemelt stratégiai jelentőségre tett szert. Ezt egyrészt a hírfogyasztási szokások megváltozása tette szükségessé, a másik okot pedig a közösségi platformok vélt liberális véleményhegemóniája szolgáltatta. A Megafon-projekt minőségi változásokat eredményezett a kormányközeli aktorok közösségi média jelenlétének első hullámához képest. Míg az organikusnak álcázott, politikai szatíra műfaját alkalmazó és egyéb, ismeretlen hátterű agitációs oldalak 2014. óta jelen vannak a Facebookon, a Megafon professzionalizálta ezek működését egy vállaltan propagandisztikus, felülről vezérelt működési struktúra kialakításával. A fenti tabló azoknak az arcképét és Facebook-adatait tartalmazza, akiket a Megafon Központ vagy szakmai segítséggel, vagy finanszírozóként, vagy mindkét formában támogat. Mivel az intézet ingyenes képzést biztosít és folyamatosan rekrutál új tehetségeket, a hozzá kötődő oldalak száma az adatfelvétel óta csak nőtt (pl. Kinga szerint, Korondy Tamás, Egy konzervatív punk).
A Megafon-influenszerek gyakran ékesítik bejegyzéseiket a szöveg tartalmát aláhúzó, figyelemfelkeltő emojikkel. Mivel profi hangulatelemzésre most nem vállalkoztunk, így az emojikból mint adathordozókból indultunk ki, hogy felmérjük, mi mondható el a Megafonos-kommunikáció érzelmi telítettségéről? Az alább látható Emojipediához hat Megafonos top influenszer posztjait néztük át a csatlakozásuk pillanatától a mai napig, az eredményeket pedig egy közös táblázatban összegeztük. A tabella állása szerint a leggyakoribb érzelem a rácsodálkozás (“ez meg mi?” “ez komoly?”), majd ettől kissé lemaradva a sírva röhögő smiley és a bohóc fej, amelyek mind az ellenzék teljesítményét kommentáló posztok mellett kaptak általában helyet.
Az olyan pozitív érzelmek mint a büszkeség, a szeretet és a hála a 4., 7., és a 8. a sorrendben. Az érzelmek mellett az ábra második és harmadik oszlopa a leggyakrabban előforduló témákat (például film/média, pénz, oltás, LMBTQ, foci, nagyvilág, gazdasági növekedés, koronavírus, Megafon-központ és a gyermekvédelem) is tartalmazza, valamint kitér az egyes nemzetek fontossági sorrendjére is.
(6) Szélsőségesen pártos, helyi “híroldalak” (FB) területi eloszlás szerint
A hálózatvizualizációban már érintettük azokat az oldalakat, amelyek az online feladatmegosztásban a terjesztők szerepét látják el. Ezek sajátos konfigurációkban osztják tovább a Megafonos és egyéb kormánypárti híreket: vagy lokális híroldalnak tüntetik fel saját tevékenységüket (pl. Nyíregyházi Dosszié), vagy helyi közösségek által működtetett grassroots paródia-oldalként (pl. Kaposvári Fricska) tűnnek fel. Az alulról szerveződés tényét azoknak az oldalaknak az esetében indokolt megkérdőjelezni, ahol az oldal tartalmai kifejezetten a helyi politikai ellenfelek lejáratásának céljával készülnek (pl. a Pesterzsébeti Suhanc Hiller Istvánt, a József, a városi betyár pedig Pikó Andrást célozza meg), illetve ahol politikai hirdetések is társulnak az oldalak működéséhez. Mindegyik oldal esetében elmondható, hogy a helyi közösségek politikai megosztottságát növelik és az országos politika különböző botrányait próbálják átültetni a helyi színtérre. Erről árulkodik a következő összeállítás is, amely 12 szélsőségesen pártos, helyi Facebook-oldal bejegyzéseit helyezi egymás mellé. Ezeken a képeken a sajtóban a Városháza-gate-ként elhíresült ügy szerepel, amelynek fő állítása, hogy Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere a városháza épületének eladását tervezte. A helyi oldalak nem pusztán tényként kezelik a városháza értékesítését, hanem tovább is mennek egy lépéssel, amikor Karácsonyt különböző vidéki nagyvárosok épületei kapcsán is inszinuálják hasonló korrupciós ügyekkel.
Az egyes oldalak elnevezésénél gyakran feltűnik a “betyár” népmesei alakja (Mecseki betyár, Alföldi Betyár, Igazmondó Bakonyi Betyár stb.), amely az oldalak sajátos küldetéstudatát tükrözi. A közgondolkodásban a betyárság ugyanis összeforrt a társadalmi igazságosságért folyó harccal, aki kitaszítottságában és törvényen kívüliségében is a jó ügyet szolgálja.
(7) Koordinált hirdetési kampányok a Facebookon
Sokan és sok helyen cikkeztek már arról, hogy a megyei napilapok nagy részét kiadó Mediaworks Hungary Zrt. 2016-ban Mészáros Lőrinc tulajdonába került, ennek folytán pedig az érintett print és online kiadványok tartalomfejlesztésének nagy része központi vezérlésűre váltott. A Facebook Ad Library-ben végzett kutatásunk, – amelyet egy témára, a Városháza eladására és az ügyet kirobbantó Anonymous-videókra fűztünk fel – megerősítette ennek a koordinációnak a tényét a vidéki lapokon túlmenőleg is. Az alábbi montázs az elsőként november 7.-én kiszivárogtatott anyagra reagáló fizetett hirdetéseket mutatja, amely 22 KESMA tulajdonában lévő médiatermék esetében jelent meg közel azonos videórészlettel és szövegezéssel. Az eltérő headline-nal és illusztrációval ellátott, tartalmi egyezéseket mutató további hirdetéseket nem számítottuk bele, ugyanakkor a téma jelen volt a Híradó.hu, a Magyar Hírlap, a PestiSrácok.hu, a Világgazdaság és a Kontra hirdetései között is. (Majd, ahogy a vidéki oldalak vonatkozásában látható volt, lecsorgott a homályos hátterű mémoldalak szintjére is). Ennek fényében megállapítható, hogy a közösségi média ugyanúgy ki van téve annak, az állam felől érkező, a hagyományos médiában már lezajlott központosítási törekvésnek, amely a különböző hangokat elnyomja és a sokszínűséget veszélyezteti. Annak fényében pedig, hogy 2022. január 24.-én a vizsgálóbizottság “felmentette” a főváros vezetését a Városháza épületének értékesítése ügyében, azt is kijelenthetjük, hogy a fenti médiumok (köztük a közmédia is) egy koordinált, dezinformációs kampányban vettek részt.
Hivatkozások, megjegyzések
—————
Az adatfeldolgozáshoz python-t, Excel-t, Networkx-et, a vizualizációkhoz pedig Adobe Illustrator-t, Adobe Photoshop-ot, Tableau-t, D3.js-t, Gephi-t és sigma.js-t használtunk.
A kutatást külső erőforrások és támogatás nélkül, a szabadidőnkben valósítottuk meg. Köszönettel tartozunk Bátorfy Attilának, Glózer Ritának és Polyák Gábornak a szöveghez kapcsolódó javaslataikért, Szabó Krisztiánnak a térképes vizualizációért és a webes megvalósításért, Váry Dánielnek a CrowdTangle használatában nyújtott segítségéért, valamint Császár Adriennek a borítóképért.
Német Szilvi (ELTE-BTK)
Minkó Mihály
Katona Eszter (ELTE TáTK)
* UPDATE 2022. 02. 02 18:57: a cikk korábbi változatában a félreérthető üzenetei szó szerepelt. Az érintettől elnézést kérünk.
1 Az adatgyűjtés módja határozta meg azt az időszakot, amit vizsgálni tudtunk. Ezt az egyes ábrák esetében mindig külön feltüntetjük. ↑
2 bővebben itt: Citarella, Joshua 2021: Radical Content (saját kiadás). ↑
3 Citeralla a populizmus szót használja, ami azonban a többi fogalomhoz képest egy további dimenzióval (politikai) tágítja az elemzést. Az egyes kategóriák közötti inkonzisztencia elkerülésére javasoltuk inkább a “populáris” kifejezést. ↑
4 Mások a fandom és a kultusz különbségét elsősorban a rajongók és a rajongott közötti kapcsolat természetében ragadják meg. Míg a kultusz jellemzően egy autoriter, karizmatikus vezető körül alakul ki, aki céljainak megfelelően alakítja és használja a személyét körüllengő figyelmet, addig a fandom közösségét egy magasabb szintű önállóság és önszerveződés jellemzi. Carlson (2020) Donald Trump és Bernie Sanders példáin keresztül érzékelteti a kultusz és a fandom különbségét: még az első esetében a rajongók pusztán eszközök, amik a politikus Egóját és hatalmi törekvéseit szolgálják, addig az utóbbinál a támogatói bázis vezeti magát a vezetőt: figyelmére vágynak, követeléseket támasztanak vele szemben, személye nem megkérdőjelezhetetlen mint Trump esetében. In: Carlson, Robert 2020: Cult vs. Fandom. A comparison of Trump-world and the Bernie-sphere. Medium, 2020.03.16. ↑
A magyar médiával foglalkozó korábbi anyagaink
Magyarország domborzata
MAGYARORSZÁG DOMBORZATA
Az alábbi térképeken Magyarország domborzatát lehet különféle szeletekben látni. A térképekhez a Copernicus digital elevation modelljét (DEM) használtuk. A raszterfájlokból kivágtuk Magyarországot, majd egyesítettük a két képfáljt. Ezután a képfájlt átalakítottuk kontúrokkal szintvonalas térképpé, ezt vektorizáltuk, és elmentettük Geojson formátumba. Mivel az így keletkezett vektorfájl mérete túl nagy volt, ezért a kontúrvonalakat egyszerűsítettük. A kisebb méretű Geojson-fájlt Unfolded.ai-ben szeleteltük a látni kívánt magasságok szerint.
Magyarország szintvonalas domborzati térképe
0-100 méter
101-200 méter
201-300 méter
301-400 méter
401-500 méter
501-600 méter
601-700 méter
701-800 méter
801-900 méter
900 méter felett
500 méter alatt
500 méter felett
75 százalék 80 és 160 méter között
50 százalék 80 és 110 méter között
legjellemzőbb magasság: 90 méter
átlag: 153 méter
Adat, vizualizáció: Bátorfy Attila
Eredeti ötlet: Alasdair Rae
Letölthető szintvonalas domborzat (Geojson): link
Hasonló anyagaink
Fél órára
FÉL ÓRÁRA
Az alábbi organizmus-szerű úthálózatokon azt lehet látni, hogy a megyeszékhelyek központjától meddig lehet eljutni harminc perc alatt autóval normális forgalom mellett. Érdemes megfigyelni, hogy sok esetben minél bonyolultabb a közúti úthálózat, minél több kapcsolat van az utak között, annál több idő kijutni a városból, és relatíve annál rövidebb utat lehet csak megtenni. A megtett utat befolyásolják továbbá az utak típusai és a domborzati viszonyok is. Ez nagyon jól látszódik a hegyvidékeknél Miskolc, Eger és Salgótarján esetében is, ahol a városközpont völgyben helyezkedik el. Korábbi anyagunk a témában itt érhető el.
jel- és színmagyarázat
Győr
Tatabánya
Veszprém
Székesfehérvár
Szombathely
Zalaegerszeg
Kaposvár
Pécs
Budapest
Szekszárd
Kecskemét
Szolnok
Szeged
Békéscsaba
Debrecen
Nyíregyháza
Miskolc
Eger
Salgótarján
Interaktív térkép
a térkép vezérlése
Megjegyzés
A térképekhez a 30 perces autóutakat az Open Street Map alapján az OSM tools-szal számítottuk ki. Azt vettük alapul, hogy az autó normál tempóban megy. Az utak hálózatát a Qneat pluginnal generáltuk le, ezután vetítettük rá a félórás autóutat az úthálózatra. Az interaktív térkép Mapboxban és Ufoldedban készült.
Adat, vizualizáció: Bátorfy Attila
Eredeti ötlet: Craig Taylor – Coral cities
Hasonló anyagaink
Zsugorodó városok
Ellenzéki előválasztás 2021 – A második forduló eredményei
A 2021-es ellenzéki előválasztás eredményei a második fordulóban
Az oldalon található térképek és diagramok szabadon felhasználhatók elemzésekre a forrás és az elérési link feltüntetésével.
Miniszterelnök-jelöltekre leadott szavazatok a második fordulóban
Miniszterelnök-jelöltekre leadott szavazatok az első fordulóban
ATLO051
Adat forrása
Saját gyűjtés az előválasztás Facebook-oldala alapján
Szöveg, adat, grafika, vizualizáció
Szabó Krisztián, Szopkó Zita, Hont András, Bátorfy Attila
Képek
MTI/Kovács Ádám (Dobrev Klára arckép), Draskovics Ádám (Márki-Zay Péter arckép)
Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország (CC BY-NC-SA 2.5 HU)
Ha az adatokban, vagy a grafikonokban bármilyen hibát, pontatlanságot talál, írjon az [email protected] címre!
2021 ATLO – Átlátszó.hu
További munkáink:
Ellenzéki előválasztás 2021 eredmények
A 2021-es ellenzéki előválasztás eredményei az első fordulóban
Az oldalon található térképek és diagramok szabadon felhasználhatók elemzésekre a forrás és az elérési link feltüntetésével.
A kormánypárti, ellenzéki és a billegő „csatatérkörzetekről” az alábbi cikkünkben írtunk részletesen:
Ezen a 26 helyen dőlhet el a jövő évi választás – térképen az egyéni választókerületek erőviszonyai | atlatszo.hu
A múlt héten hivatalosan is megkezdődött a jelöltállítás az ellenzéki előválasztásra. Az Átlátszó interaktív térképén nyomon követhető, hogy az egyes körzetekben miként alakul a verseny, és az érdekesebb helyekről külön összeállítást készítünk. Ezúttal azonban arra voltunk kíváncsiak, hogy a nagykép mit mutat: hány helyen lehet vérre menő, szoros küzdelem a kormánypárti induló és az előválasztáson diadalmaskodó ellenzéki jelölt között.
ATLO051
Adat forrása
Saját gyűjtés az előválasztás Facebook-oldala alapján
Szöveg, adat, grafika, vizualizáció
Szabó Krisztián, Szopkó Zita, Hont András, Bátorfy Attila
Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország (CC BY-NC-SA 2.5 HU)
Ha az adatokban, vagy a grafikonokban bármilyen hibát, pontatlanságot talál, írjon az [email protected] címre!
2021 ATLO – Átlátszó.hu
További munkáink: