Szerző: atlo

A magyar fociválogatott utolsó idei mérkőzésén, november 18-án Törökország 2-0-ás legyőzésével feljutott a Nemzetek Ligája A-csoportjába. Ez volt a válogatott 951. hivatalos mérkőzése. A rendszerváltás, vagyis 1990 óta a magyar válogatott 312 mérkőzést játszott. Ezen a 312 mérkőzésen – öngólok nélkül – 406 gólt rúgott. Ezt a 406 gólt összesen 112 labdarúgó hozta össze. Ebben az anyagban ezt a több mint négyszáz gólt különféle szempontok szerint mutatjuk be.

A magyar válogatott az elmúlt harminc évben mindössze két évben lőtt több mint húsz gólt: 2004-ben és 2011-ben. Míg 2004-ben játszotta a legtöbb mérkőzést a magyar válogatott, összesen tizenötöt, addig 2011-ben a Lichtenstein elleni 5-0-ás és az Izland elleni 4-0-ás győzelem járult hozzá ehhez a nemzetközi szinten egyáltalán nem magas számhoz. Ugyanakkor mindösze egyetlen év volt, amikor a mérkőzésenkénti két gól átlagot elérte a magyar csapat, szintén 2011-ben. Ehhez képest hét olyan éve is volt a válogatottnak, amikor egy, vagy annál is kevesebb gólt rúgott átlagban mérkőzésenként. Különösen rossz időszaka volt gólszempontból is a magyar válogatottnak 1993 és 1996 között.

Érdemes megnézni, hogy a magyar válogatott mikor rúgra a góljait. Az alábbi ábrákon az látható, hogy a válogatott arányaiban a legtöbb gólt az utolsó tíz percben szerezte, a legkevesebbet pedig az első félidő derekán. Az alatta látható pontdiagrammon pedig az összes év össze gólját lehet látni, illetve a mérkőzések típusai szerint szűréseket is lehet végezni. 

Az alábbi két rúddiagrammon az látható, hogy mely válogatottaknak rúgtuk a legtöbb gólt. A diagrammokon csak azok a válogatottak szerepelnek, amelyek ellen legalább tíz gólt szereztünk és legalább három mérkőzést játszottunk ellenük az elmúlt harminc évben. Összességében elmondható, hogy a FIFA-világranglistáján nálunk rosszabbul szereplő válogatottak ellen – ha a játék néha kifejezetten borzalmas is volt -, azért sikerült több gólos győzelmeket szereznünk.

Azt is megnéztük továbbá, hogy a gólszerzést milyen szituációk előzték meg. A legtöbb gólt akcióból szerezte a magyar válogatott. Meglepő, hogy a válogatott minden tizedik gólja büntetőből született. Egyéni akciógól viszont kifejezetten kevés volt. 

Fontos vizsgálható dimenzió az, hogy a magyar válogatott honnan szerezte a góljait. Itt kiemelnénk néhány rekordot. A legtávolabbi gólt az akkor MTK-ban focizó, összesen két válogatottsággal rendelkező Pollák Zoltán lőtte 2004-ben Észtország ellen Bangkokban a Király-kupán. Pollák a 63. percben ballal körülbelül negyven méterről a partvonal mellől rúgott gólt. A legtávolabbi fejesgól Fehér Miklósé. A fiatalon elhunyt csatár a 2000-es idegenbeli, 6-1 es magyar győzelemmel végződő, Litvánia elleni VB-selejtezőn fejelt tizennégy méterről gólt. Az alábbi ábrákon a magyar válogatott góljait lehet megnézni különféle szempontok szerinti felosztásban. 

Végül pedig a radardiagrammokon azt lehet látni, hogy hogyan alakult a ballal, jobbal és fejessel lőtt gólok száma öt éves periódusokra bontva. 

Az elmúlt harminc évnek szintén megvoltak a maguk legeredményesebb góllövői. A kilencvenes évek elejének két gólzsákja Kiprich József és Kovács Kálmán voltak (ők azért szerepelnek szaggatott vonallal, mert már 1990 előtt is rúgtak a válogatottban gólt), majd a kilencvenes évek közepétől a kétezres évek elejéig Illés Béla és Horváth Ferenc voltak a válogatott góltermelői. Kovács Kálmán és Horváth Ferenc ráadásul saját rekorddal a rendelkeznek: ők lőtték a legtöbb válogatott gólt egy évben: Kovács 1992-ben, Horváth pedig 2000-ben rúgott hét gólt. Horváth ráadásul abban is egyedülálló, hogy a többiekhez képest nagyon rövid idő alatt, mindössze négy éven belül hozta össze a 11 gólját.

A kétezres éveknek nem voltak ennyire magányos góllövői, azonban jelentősen kitolódott az első és az utolsó válogatottbeli gól ideje. Gera Zoltán a rendszerváltás utáni magyar válogatott legeredményesebb góllövője a maga 26 góljával, ezt azonban tizenöt év alatt termelte. Szalai Ádám tíz év alatt jutott el huszonegy gólig, Dzsudzsák pedig kilenc év alatt a húszig. Érdemes még kiemelni Torghelle Sándor korszakát, továbbá azt, hogy Szabics Imréé a leghosszabb idő, amíg nem rúgott gólt: öt év. Igaz, 2007 és 2010 között nem is volt válogatott. 

A lőtt gólok száma azonban nem árulkodik gólerősségről, továbbá az sem mindegy, hogy valaki a gólt tétmérkőzésen szerezte-e, vagy barátságos meccsen. Az alábbi bal oldali ábrán az látható, hogy kinek hány mérkőzésre volt szüksége arra, hogy gólt szerezzen. Érdekes, hogy az első három helyezett, Szabics, Rudolf és Horváth Ferenc a többiekhez képest kevés válogatott mérkőzésen hozták a saját számaikat (36/13, 28/10 és 32/11 mérkőzés/gól).  A jobb oldali ábrán pedig az látható, hogy tétmérkőzésen hány gólt szereztek a játékosok. 

Külön megnéztük a válogatott három legeredményesebb játékosánál, hogy honnan szerezték a góljaikat. Dzsudzsák Balázs a távoli gólok királya, válogatottbeli huszonegy góljából tizenegyet a tizenhatoson kívülről szerzett, hét gólja pedig húsz méteren túlról született. 

A tíz legeredményesebb játékos góljaiból érdemes megjegyezni, hogy Gera huszonhat góljából nyolcat büntetőből szerzett. Dzsudzsák közvetlen szabadrúgásból rúgta góljainak több mint harmadát, Szalai pedig akcióból a góljainak közel hatvan százalékát. Beadásokból Torghelle szerezte a legtöbb gólt. 

Végül az alábbi radardiagrammokon azt lehet megnézni, hogy a tíz legtöbb gólt szerző játékos hogyan használta a jobb- és ballábát, valamint a fejét. 

A válogatott mérkőzéseinek közvetítésekor sokszor az az érzése az embernek, mintha a gólokat Hajdú B. István, vagy Léderer Ákos a szurkolókkal együtt üvöltötték volna be. Az alábbi vizualizációkon azt lehet látni, hogy a hang intenzitása és dinamikája hogyan reagált a gólokra. 

Egyéb anyagaink

Támogatási lehetőségek