Utak, épületek, hálózatok

Bátorfy Attila

A települések bizonyos szabályok szerint alakulnak ki és fejlődnek. A települések elhelyezkedésével a településföldrajz foglalkozik, formai sajátosságaival, szövettanával pedig a morfológia. Mindkettőt több tényező határozza meg: a domborzat, a vízrajz, a természeti kincsek kiaknázhatósága és a történelem. Ebben az anyagunkban megnézzük, hogy Magyarország településeit hogyan lehet osztályozni, morfológiai típusai milyen jellegzetességeket mutatnak és ezek a típusok mely tájegységekre jellemzők.

A településmorfológia a települések belterületei által kialakított formákkal, szabályszerűségekkel foglalkozik. Ezeknek formáknak vannak archetípusai, amelyek elsősorban a falvakon figyelhetők meg és osztályozhatók. A legtöbb mai magyar – jogi értelemben – község vagy város ugyanúgy őrzi ezeket az alapsémákat, ahogy azok a települések, amelyek lakosságszáma nem gyarapodott, funkciója, infrastruktúrája pedig szintén nem éri el a községi vagy városi szintet. Magyarországon jelenleg 346 városi jogállású település van és 121 nagyközség, de még a lakosságszámra legnagyobb megyeszékhelyek többsége is őriz valamennyit a falusiasnak mondható jellegzetességekből.

Ennek történelmi okai vannak. A feudális Magyarország egykori, kereskedelmi, közigazgatási, adózási és védelmi (falépítés) kiváltságokat élvező szabad királyi városainak (civitás), továbbá az 1870-es törvényhatósági törvény szabad királyi városainak csupán töredéke maradt Trianon után a jelenlegi Magyarország területén. A feudális Magyarország időszakából csak Buda, Pest, Sopron, Esztergom és Székesfehérvár, az 1870-es törvény szerint pedig ez a sor Debrecennel, Győrrel, Péccsel és Szegeddel egészült ki. Ezzel szemben a 18.-19. században a mezővárosi jogállású városok (oppidum) száma hét-nyolcszáz között volt. A mezővárosok többsége alig különbözött a jobbágy- vagy nemesi falvaktól, noha a mezővárosoknál a piactartási funkcióból adódóan is számos esetben kialakult a zárt épületsorral körbehatárolt piactér, amely városiasabb jelleget kölcsönzött ezeknek a településeknek. Lakosságszámuk azonban átlagban pusztán párezres volt, és csak néhány tucaté haladta meg a tízezer főt.

A jelenlegi magyar települések harmada ma sem éri el lélekszámban az ötszáz, közel hatvan százaléka az ezer, háromnegyede pedig a kétezer főt. Ezek jelentős többsége a Dunántúlon és Észak-Magyarországon található. Ezzel szemben a lakosság mindössze tizennyolc százaléka él kétezer főnél kisebb településeken, majdnem hetven százalékuk pedig ötezer főnél nagyobb városban.

Falvak

Községek

Városok

A települések elhelyezkedése méret szerint

A települések morfológiája és szerkezete azonban nem jogállástól, mérettől, nem a lakosság etnikai összetételétől, vagy vagyoni helyzetétől függ, hanem a domborzattól, a vízrajztól, a gazdasági funkciótól, a település növekedésének mértékétől, illetve a növekedés tervezettségétől. Így viszonylag jól meg lehet különböztetni a sík Alföld településtípusait a dombos Dunántúlétól és hegyvidéki Észak-Magyarországtól, ahogy az Alföld halmaztelepüléseit a Kisalföldétől. Ugyanígy jellegzetes a felvidéki történelmi bányavárosok orsós szalagszerkezete, amely típusból a mai Magyarországon kevés van. Előfordul továbbá olyan település, amely háborús vagy éghajlati okok miatt elnéptelenedett (ez a folyamat ma is tetten érhető a zsugorodó városoknál), majd az betelepülő friss lakosság teljesen új, már tervezett módon építette át azt, megváltoztatva ezzel a település szövetét.

A települések lehetnek spontán-organikusan fejlődőek és tervezettek, morfológiájukat tekintve szabálytalan és szabályos-szabványosított alaprajzúak. A szabálytalan településformák közé soroljuk a nyitott és zárt halmaztelepüléseket, a szalagtelkes településeket, illetve különféle altípusaikat. Szabályos településforma például a sakktábla-alaprajzú település.

A halmazfalu az egyik legrégebbi településforma a világon mindenhol. A település organikus fejlődésének köszönhetően utcái, telkei szabálytalanok, formáik, méreteik változatosak. Magyarországon, különösen az Alföldön a sugaras és a rostos halmaz az elterjedt, többségük kialakulása a 18.-századra tehető.

Épületek és utak Magyarországon

SZERES SZERKEZET

A települések egyik ősi formája a halmazszerű elrendeződés, azon belül is a nyitott halmaz, amelynél a lakó- és gazdasági épületek között nem volt utcahálózat sem, így szabadon bejárhatók voltak a közöttük lévő útvonalak.

A nyitott halmaztelepülések Észak-Olaszországban, Szlovéniában, Stájerországban, Magyarországon pedig főként az Őrségben és a Göcsejben elterjedt fajtája a szeres szerkezetű település. A szeres települések nyitott szerkezetűek, sokszor utcahálózat nélküliek, a házak, házcsoportok pedig egy-egy magaslatra (szerre) épülnek kisebb-nagyobb távolságra egymástól. Rendezetlen elhelyezkedésük alapján úgy is tűnhet, mintha nem kapcsolódnának egyetlen településhez, hanem önálló apró- és törpefalvak lennének. Magyarországon tipikus szeres település Őriszentpéter, Szalafő vagy Nagyrákos.

Az Őrség településhálózata szalagtelkes sorfalvakkal és többutcás útifalvakkal (Vas m.)

SUGARAS HALMAZTELEPÜLÉSEK

A sugaras halmazfalvak jellemzője, hogy a faluba bevezető utak minden irányból a központi, szabálytalan alakú fő- vagy piactérre vezetnek. A sugaras halmazfalvak gyakorta kör alakúak, többeknek van egy-, vagy több körgyűrűje. A központi térről a sugárutak által határolt cikkeket zegzugos utcák töltik ki. Hajdúböszörmény még a Középiskolai Földrajzi Atlaszból is ismerős tankönyvi példa erre.

Hajdúböszörmény (Hajdú-Bihar m.)

Hajdúnánás (Hajdú-Bihar m.)

Jászapáti (Jász-Nagykun-Szolnok m.)

ROSTOS HALMAZTELEPÜLÉSEK

A rostos halmazfalvak jellemzője a sugarastól is eltérő szabálytalanság. Nincsenek sugárútjai, a települések egymást merőlegesen metsző főútjai nem vezetnek egyetlen központi térre sem. Utcái szabálytalanok, sok közülük a zsákutca. A halmazfalvak Magyarország jellegzetes településformái, közöttük a legtöbb státusza és lakosságszáma szerint ma már nagyközség vagy város, történetileg számos volt mezőváros vagy paraszt/gazdaváros.

Abony (Pest m.)

Jászberény (Jász-Nagykun-Szolnok m.)

Kaba (Hajdú-Bihar m.)

Debrecen és környékének hierarchikusan rendeződő településhálózata sugaras és rostos halmaztelepülésekkel (Hajdú-Bihar m.)

SZALAGTELKES FALVAK

Magyarország ás Közép-Európa másik jellegzetes faluformája a szalagtelkes falu. Jellemzője, hogy a keskeny telkek hátulja nyitott a művelhető föld vagy az erdő felé. A lakóépületek általában a rövidebb oldalukkal néznek az utca felé, a lakóépületet követik a gazdasági épületek, ólak, istállók.

Alapformája az útifalu/sorfalu, ahol egyetlen főút két oldalán helyezkednek el a telkek. A lakosság növekedésével a dúlőutak mentén új parcellák alakultak ki lakóépületekkel, esetleg a keskeny telek másik végében a családok kövekedésével újabb lakóépületeket húztak fel, majd a telket egy utcával kettévágták. Így alakultak ki a többutcás útifalvak. Az útifalvak egy jellegzetes altípusa az orsós-piacutcás útifalu, ahol a falun keresztülmeő út a település közepén piac- és vagy templomtérré szélesedik ki, majd utána ismét elkeskenyedik. A szalagtelkes falvak Magyarországon különösen a Dunántúlon elterjedtek.

Csipkerek (Vas m.)

Szany (Győr-Moson-Sopron m.)

Bozsok (Vas m.)

SAKKTÁBLA-ALAPRAJZ

Magyarországon a szabályos sakktáblaszerű településalaprajz kialakulása a 17. századtól kezdődik. Létrejöttük tudatos tervezés eredménye, oka a legfőképpen földműveléssel foglalkozó lakosok szabványméretű agrártelkekkel való ellátása. Az idő során természetesen előfordult, hogy a nagynak számító telkeket tovább parcellázták, megtörve ezzel a szabályos alaprajzi elrendezést. Magyarországon különösen a Dél-Alföldön, Békés megyében elterjedt településforma.

Csorvás (Békés m.)

Battonya (Békés m.)

Kondoros (Békés m.)

VÁROSOK

A városok alaprajzi tekintetben nem különböznek a falvak alaptípusaitól. Ha azonban végignézünk a nagyobb mai magyar városokon, sok esetben egyszerre több típust is meg tudunk különböztetni a város közigazgatási határain belül. A halmazosan fejlődő ókori-középkori mag köré később szabályos, tervezett településrészek nőttek hozzá, esetleg a város növekedésével bekebelezte a környező szalagtelkes falvak egy részét. Más esetekben a tervezett ókori-római szabályos/tervezett castrumot nőtték körbe a halmazos alaprajzú külvárosok, vagy városszövetek teljes cseréje történt meg egy természeti katasztrófa, tudatos tervezés vagy háborús pusztítás miatt.

Római-kori alapokra épült Pest belvárosának egy része (Contra Aquincum – bár nyoma nem maradt), Győr (Arrabona), Sopron (Scarbantia), Szombathely (Savaria) és Pécs (Sopianae). Ha utcahálózatuk és telekkiosztásaik nem is, jellegzetes római-kori alaprajzaik, és a forumban találkozó merőleges főútjaik (cardo és decumanus) a legtöbb esetben a mai napig kivehetők. Győr esetében a mai belváros szabályosnak tetsző utcahálózata félrevezető. Noha Arrabona derékszögű utcaszerkezetű volt, a jelenlegi, 18. századi utcarenddel eltérő szöget zárt be.

Sopron (Győr-Moson-Sopron m.)

Győr (Győr-Moson-Sopron m.)

Pécs (Baranya m.)

A 19. század nagy városrendezései számos esetben felszámolták a középkori városszövetet. A várostervezés legnagyobb hatású 19. századi mintája Georges Eugéne Haussmann (1809–1891) új Párizsa lett. III. Napóleon császár prefektusaként Haussmann 1853 és 1870 között Párizs belvárosának túlzsúfolt utcáit, nyomortelepeit, és barikádemelésre alkalmas sikátorait hatalmas, széles sugárutakkal szétszakította, a sugárutakat körutakkal kötötte össze, az általuk bezárt tömböket pedig szabályozta. Ez a sugaras-körutas városrendezési alapelv határozza meg dualizmus korában kiépülő Budapest, valamint az 1879-es árvíz utáni Szeged szövetét is.

Budapest, pesti oldal

Szeged (Csongrád m.)

Az ötvenes évektől kezdve a második világháború romjai, a városi lakosság növekedése, az erőltetett iparosítás és a kiterjedt agglomerációk kialakulása egyfelől a települések tervezett telepes bővítését, másfelől új, akár több tízezres lakosú városrészek, városok alapítását tette szükségessé.

A városalapításokra különösen az iparosítás miatt volt szükség. A legtöbb újonnan alapított város az odatelepített bánya és/vagy ipari komplexum dolgozóinak lakó(telep)városaként épült fel a kor valós vagy vélt igényei szerint, nem egyszer egy régebbi település mellé. A korábbi városmag körüli, köpenyként felépülő újvárosokra jó példa Komló vagy Várpalota, a mellételepítésekre Dunaújváros (Pentele), Tatabánya (Bánhida-Galla) és Tiszaújváros (Szederkény), a lakótelepekkel várossá összekötött falvakra pedig Salgótarján, Kazincbarcika vagy Ózd.

Dunaújváros (Fejér m.)

Komló (Baranya m.)

Tiszaújváros (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)

INTERAKTÍV TÉRKÉP

Az alábbi interaktív térképen a bal felső sarokban rákereshet a magyarországi településekre. A térkép jobb felső sarkában található a nagyítás-kicsinyítés opció (ezt a scroll használatával is meg tudja oldani), továbbá a térképet el tudja forgatni és a dőlésszögét is állítani tudja. A térkép sajnos nem teljes, ennek okáról a cikk végén található módszertani leírásban olvashat.

[wp_mapbox_gl_js map_id=”542″ width=100%, height=600px]

TESZT

Az alábbi kvízben megmutathatod, hány megyeszékhelyet ismersz fel az épülethálózata alapján. Ha eddig figyeltél, néhány válasz nagyon egyszerű lesz. Ha nem vagy biztos a válaszodban, használd a fentebbi térképet!

MÓDSZERTAN ÉS FELHASZNÁLT IRODALOM

Az anyag inspirációs forrásául a New York Times A Map of Every Building in the United States interaktív vizualizációja szolgált. A Magyarországra vonatkozó, az épületeket és az utakat is tartalmazó térinformatikai adatokat az Open Street Mapről töltöttük le shp formátumban. Sajnos Magyarország épületeinek és úthálózatának a nyilvánosan elérhető adatai nem teljesen feldolgozottak, nagyon sok település épületei teljesen hiányoznak, és egyetlen település sem teljesen lefedett egyelőre. Ugyanakkor a már most elérhető adatok is elegendőek voltak arra, hogy a cikkben szereplő morfológiákat bemutassuk. A térinformatikai adatok kezelésére és feldolgozására használt szoftverek: Qgis, Mapbox, Tableau. A településméretek osztályozásához a Lechner Központ Térport oldalát használtuk.

Az anyag elkészítéséhez számos, alapvetően népszerűsítő irodalmat használtunk fel. Fontos megjegyezni, hogy földrajztudomány és a városépítészet a településmorfológiai alapsémákat némiképp különbözőképpen kategorizálják. Mi a földrajztudomány kategóriáit használtuk, így elsősorban a német mintákat magyarra fordító, itthon úttörő Prinz Gyula, illetve Mendöl Tibor kategóriáiból indultunk ki, amelyeket mások is követtek.

Prinz Gyula: Magyarország településformái. Magyar Földrajzi Értekezések III, 1922
Mendöl Tibor: Általános településföldrajz. Akadémiai Kiadó, 1963
Meggyesi Tamás: Városépítészet. (egyetemi jegyzet), 2006
Tóth József (szerk.): Általános társadalomföldrajz I.-II. Campus Dialog, 2014
Pirisi Gábor és Trócsányi András: Általános társadalom- és gazdaságföldrajz. PTE, é.n.
Hartl Jánosné: Települési ismeretek. Observans, 2009

KREDITEK

ATLO005
Szöveg, grafika és adatvizualizáció: Bátorfy Attila
Lektor: Smiló Dávid

Az anyag a Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható. A projekt közpénz felhasználása nélkül készült.

Kontakt: [email protected], [email protected]