Vere Papa mortuus est

Ferenc pápa (születési nevén Jorge Mario Bergoglio) több szempontból kiemelkedő jelentőségű pápa volt. Ő volt az első, jezsuita, az első amerikai, az első déli féltekéről származó, és az első Európán kívüli pápa III. Gergely szír pápa 8. századi pápasága óta.

Az Argentína fővárosában, Buenos Airesben született Bergoglio fiatalon egy ideig kidobó és gondnok volt, majd vegyésznek tanult, és technikusként dolgozott egy élelmiszer-tudományi laboratóriumban. Miután felépült egy súlyos tüdőgyulladásos betegségből, 1958-ban arra inspirálódott, hogy belépjen a jezsuitákhoz. 1969-ben katolikus pappá szentelték, és 1973-tól 1979-ig Argentína jezsuita tartományfőnöke volt. 1998-ban Buenos Aires érseke lett, majd II. János Pál pápa 2001-ben bíborossá nevezte ki. Ő vezette az argentin egyházat a 2001 decemberi argentin zavargások idején. Néstor Kirchner és Cristina Fernández de Kirchner kormánya politikai riválisának tekintette.

XVI. Benedek pápa 2013. február 28-i lemondását követően a pápai konklávé március 13-án Bergogliót választotta utódjává. A Ferenc elnevezést Assisi Szent Ferenc tiszteletére választotta pápai neveként.

Ferenc pápa elődeinél közvetlenebb, kevésbé formálisan viszonyult a pápai szerephez. Korábbi pápákkal ellentétben, az Apostoli Palota helyett a Szent Márta ház szerényebb vendégházát választotta otthonául. Jezsuita gyökerei miatt a visszafogottabb, egyszerűbb megjelenést részesítette előnyben: megválasztásakor nem viselte a hagyományos, díszes pápai mozzettát, a pápai halászgyűrűjét arany helyett ezüstből készíttette, és megtartotta ugyanazt a mellkeresztet, amit még bíborosként hordott.

Pápasága 12 éve alatt Ferencet végig alázatossága, Isten irgalmának hangsúlyozása, nemzetközi szerepvállalása, a vallásközi párbeszéd iránti elkötelezettsége, valamint a szegények, a migránsok és a menekültek iránti érzékenysége tette ismertté. Elődeivel ellentétben úgy vélte, hogy a katolikus egyháznak nyitottabban és befogadóbban kellene viszonyulnia az LMBTQ emberekhez.

2025. február 14-én elhúzódó tüdőgyulladással kórházba szállították, és két hónapig kórházban kellett maradnia szövődményként kialakult fertőzés miatt. Javuló egészségének köszönhetően március 23-án kiengedték a kórházból a 88 éves pápát. Április 21-én hajnalban azonban állapota hirtelen romlani kezdett: a Vatikán Egészségügyi és Higiéniai Igazgatóságának vezetője szerint a reggeli órákban hirtelen bekövetkezett halálát agyvérzés, valamint visszafordíthatatlan szív- és érrendszeri összeomlás okozta, és nem állt összefüggésben korábbi légúti megbetegedésével. Utolsó nyilvános megjelenése a halálát megelőző napon, húsvétvasárnap volt.

Halálával elkezdődött az interregnum, vagyis a pápa halála és az új pápa trónra lépése közötti átmeneti időszak, amikor nincs tényleges hatalomgyakorlás. Helyét ideiglenesen a bíboros kamarás (olaszul camerlengo) vette át, aki 2019 óta Kevin Joseph Farrell. A camerlengo hivatalosan megállapítja a pápa halálát, összetöri a halászgyűrűt, és lepecsételi a pápai magánlakosztályt. Ezután ő irányítja a bíborosi kollégium működését, valamint a Vatikán ügyeit az új pápa megválasztásáig. Ezen felül az ő feladata megszervezni a pápa temetését és magát a konklávét is.

Ferenc pápát 2025. április 26-án helyezték örök nyugalomra. Temetésével kapcsolatban több kívánsága is volt: kérte, hogy a hagyományos háromrétegű fakoporsó helyett egy egyszerűbb, cinkbetétes fakoporsóban temessék el. Koporsóját a Szent Péter-bazilikában pedig nem emelvényre helyezték, hanem egyszerűen a padsorok elé, szerény módon állították fel. Emellett kérte, hogy végső nyughelye – szakítva az elmúlt száz év hagyományával – ne a Szent Péter-bazilika legyen: sírhelyéül a római Santa Maria Maggiore-bazilikát választotta. Ebben a templomban található Ferenc pápa kedvenc Szűz Mária-ikonja, ahol minden külföldi útja után imádkozott.

Becslések szerint körülbelül 250 ezren vettek részt a gyászmisén a Szent Péter téren, és mintegy 140 ezren a római gyászmeneten. Temetése napja egyúttal a novendiali, azaz a kilenc napos gyász kezdő napja is volt. Ezeken a napokon miséket és imádságokat mutatnak be az elhunyt egyházfő lelki üdvéért. Ezeket a szertartásokat a Vatikánban, a Szent Péter-bazilikában celebrálják, és minden alkalommal más bíboros vagy egyházi méltóság vezeti őket. A novendiali nemcsak gyászimádság, hanem egyfajta hivatalos lezárása is az elhunyt pápa földi szolgálatának.

Ferenc pápa temetési helyének választása ugyan a közelmúlt viszonylatában rendhagyónak hat, egyáltalán nem példa nélküli. Az eddigi 266 pápa közül mindössze 117-nek létezik még a mai napig a sírja, ennek csak alig felét (54 pápát) temették el a Szent Péter-bazilikában. A Szent Péter-bazilika ennél is több, további legalább 78 pápa temetkezési helyéül is szolgált, sírhelyeik a 16-17. században a régi bazilika lerombolásakor elpusztultak. A többi pápa ma is létező sírhelyei Róma más templomaiban, Olaszország más városaiban vagy teljesen más országban találhatók. Az alábbi térképek a ma is létező római és európai pápai síremlékek helyeit mutatják be.

Eligo in Summum Pontificem

Az új pápa megválasztása a bíborosok feladata, személyét a kilenc napos gyász után megtartott konklávé keretein belül fogják megszavazni. Bíborost csakis a pápa nevezhet ki, és a kinevezés életük végéig tart. Ferenc pápa halálának napján 252 bíboros volt, a 2025. május 7-én kezdődő pápaválasztáson viszont nem mindenki vehet részt közülük. Egyrészt a bíboros-elektorok létszámát 1975-ben VI. Pál 120 főben maximalizálta. A másik, fontosabb szabály viszont az életkorukra vonatkozik: csak az a bíboros vehet részt a konklávén, aki a pápa haláláig a 80. életévét nem töltötte be és akit címétől nem fosztottak meg kánonilag, vagy nem mondott le róla a pápa beleegyezésével.

A bíboros-elektorok átlagos korát tekintve az elmúlt választások során enyhe növekedés volt. A jelenlegi választással együtt az elmúlt három konklávé bíborosainak átlagéletkora 70 felett volt, ami így várhatóan újból egy idősebb pápát fog eredményezni. A legfiatalabb résztvevő a 45 éves, ukrán születésű Mykola Bychok bíboros, legidősebb pedig Carlos Osoro Sierra bíboros, aki május 16-án lesz 80 éves.

Az elektorok számát tekintve a jelenlegi konklávé rendhagyó lesz, ugyanis ez lesz az első választás, amikor a 120 fős létszámlimitnél többen fognak részt venni. Ennél a szabálynál viszont Ferenc pápa kinevezésének léte magasabb rangúnak tekinthető, így az összes választókorú bíboros szavazati jogát el fogják ismerni.

A választóképes bíborosok száma már korábban is átlépte a felső határt: XVI. Benedek pápasága alatt kétszer is, 2024 decemberében pedig még 140 volt az elektorok száma.

Ferenc pápa törekedett arra is, hogy diverzifikálja a bíborosok összetételét aszerint is, hogy honnan származnak. Ugyan továbbra is az európai bíborosok vannak a legtöbben (53-an, közülük 17-en olaszok), arányait tekintve európa dominanciája csökkent a legutóbbi választás óta. Akkor az összes elektor több mint fele európai volt, ami most 40 százalékra esett vissza, Afrika, Dél-Amerika és Ázsia aránynövekedésének javára.

Dél-Amerikából 13 bíboros vesz részt a konklávén: közülük 7 brazil és 4 argentin; utóbbi kettővel több mint a 2013-as konklávén, amikor az argentin származású Bergogliot választották pápának.

A bíborosi testület a katolikus egyház legmagasabb rangú tanácsadó testülete, tagjait a pápa nevezi ki. A bíborosok fő feladata, hogy segítik a pápát az egyház irányításában, és halála vagy lemondása esetén ők választják meg utódját a konklávé során. A bíborosok többsége püspök, sokan közülük nagyobb egyházmegyéket vezetnek vagy fontos vatikáni hivatalokat irányítanak. A testület tagjai világszerte képviselik az egyházat, és szimbolikusan is az egységet testesítik meg Róma püspöke, azaz a pápa körül.

A bíborosok hétköznapi viselete visszafogottabb, de továbbra is rangjukat tükrözi. A mindennapokban általában fekete reverendát viselnek, amelyet bíborszínű gombsor és bíbor szegély díszít – ez különbözteti meg őket az alacsonyabb rangú papoktól. A fekete öltözékhez társul a bíborszínű öv és a zucchetto, azaz a kis sapka, amely hétköznapokon is a megjelenésük része lehet. Bár viseletük egyszerűbb a liturgikus ruházatnál, továbbra is kifejezi tisztségüket és az egyházi hierarchiában betöltött szerepüket.

Hivatalos alkalmakkor vörös reverendát (bíborosi karinget), vörös selyemzucchettót (kis sapkát), valamint vörös birettát (négy sarkú sapkát) viselnek. Egyházi ünnepeken vagy különösen díszes alkalmakkor hosszú, csipkés rocchettót és fölé vörös mozettát (vállkendőt) öltenek. Ilyen ruházatot fognak a konklávé során is viselni.

Habemus papam

Amikor egy jelölt elnyeri a szükséges kétharmados többséget, megkérdezik tőle, elfogadja-e a pápai tisztséget, és milyen nevet kíván viselni. Ha igennel válaszol, ő lesz az új pápa. Ezt követően átvonul az úgynevezett „könnyek szobájába” (Stanza delle Lacrime), ahol felölti a fehér pápai ruhát. Néhány imádság és protokolláris gesztus után kilép a Szent Péter-bazilika erkélyére, ahol a fődiakónus kihirdeti a világnak az örömhírt a hagyományos szavakkal: „Habemus Papam” – „Pápánk van!” Az új pápa ezután először áldja meg Rómát és az egész világot: Urbi et Orbi.

A pápa megválasztásakor nevet választ magának. Ez szimbolikus jelentéssel bír, és az új egyházfő lelki irányvonalát, példaképét vagy küldetésének szándékát tükrözi. Az új név kiválasztásával a megválasztott pápa jelzi, milyen szellemi örökséget kíván követni, vagy milyen értékeket kíván hangsúlyozni pápasága alatt. Ferenc pápa Assisi Szent Ferencről nevezte el magát, ezzel jelezve az egyszerűség, a szegénység és a béke iránti elkötelezettségét. II. János Pál két közvetlen pedig elődje, I. János Pál és VI. Pál tiszteletére vette fel nevüket, utalva az általuk elkezdett reformok folytatására.

A pápa egyszerű, teljesen fehér reverendát visel, amelyet fehér öv és fehér zucchetto egészít ki. A lábbelije vörös cipő, amely hagyományosan a pápai hatalmat és Krisztus vértanúságát szimbolizálja. A nyakában egy egyszerű, ezüstből vagy aranyból készült mellkeresztet visel, gyűrűsujján pedig ugyancsak aranyból vagy ezüstből készített halászgyűrűt.

Ünnepi vagy liturgikus alkalmakkor a pápa kiegészített öltözéket visel. A fehér reverenda fölé aranyhímzéses miseruhát (kazulát) ölt, fejére pedig a liturgia során mitrát (püspöksüveget) helyeznek. Szertartások alkalmával gyakran visel pásztorbotot (ferula), amely az egyház vezetését jelképezi, valamint palliumot, amely Róma püspökeként az egész katolikus egyház fölötti tekintélyét fejezi ki. Az ünnepi öltözet célja nem a díszítés, hanem a hit, az egyház egysége és az eucharisztikus áldozat méltóságának kifejezése.

A pápaság teljes történetét nézve ritka, hogy nem olasz (itáliai) származású személyt választanak pápának. A 266 pápa közül 196-an voltak olaszok (itáliaiak). A második legtöbb pápát adó nemzet a francia volt (16), akik közül heten az 1309 és 1377 közötti "avignoni fogság" alatt a franciaországi Avignon városában székeltek.

A „papabile” (többes számban: papabili) olasz eredetű kifejezés, jelentése: „pápává válásra alkalmas”. A katolikus egyházban ezzel a szóval illetik azokat a bíborosokat, akiket a közvélemény vagy a média esélyesnek tart a pápai tisztség elnyerésére a konklávé során. Ez a státusz nem hivatalos rang vagy kinevezés, hanem inkább a sajtó és az elemzők által használt megjelölés.

A 2025-ös pápaválasztás kapcsán több bíboros neve is felmerült mint esélyes jelölt. Az egyik leggyakrabban említett név Pietro Parolin, a Vatikán államtitkára, aki Ferenc pápa közeli munkatársa volt, és a mérsékelt irányvonal képviselőjeként ismert. Luis Antonio Tagle, a Fülöp-szigetek egykori érseke, szintén esélyes, különösen az ázsiai katolikus közösség támogatásával. Erdő Péter, Magyarország esztergom-budapesti érseke, a konzervatív szárny egyik vezető alakja, és neve már korábban is felmerült pápaválasztások során. További nevek között szerepel Peter Turkson Ghánából, aki az első afrikai pápa lehetne évszázadok óta, valamint Matteo Zuppi, Bologna érseke, aki a progresszív irányzatot képviseli.

2025. május 8-án délután, a konklávé második napján a bíboros-elektorok új pápát választottak a katolikus egyház élére. A 69 éves Robert Francis Prevost amerikai bíboros XIV. Leó néven lett a 267. pápa.

Robert Francis Prevost OSA ágostonos szerzetes, a Püspöki Dikasztérium prefektusa, 1955. szeptember 14-én született Chicagóban. 1981-ben tette le örökfogadalmát, 1987-ben teológiai doktorátust szerzett, majd 1988-tól 11 évig Peruban misszionált. Később rendje tartományfőnöke, majd kétszeres általános elöljárója lett, 2013-ban visszatért Chicagóba. Ferenc pápa 2014-ben püspökké, majd a chiclayói egyházmegye apostoli kormányzójává nevezte ki. 2019-ben a Klérus, 2020-ban a Püspöki Kongregáció tagja lett, majd a callaói egyházmegye apostoli kormányzója. 2023-ban a Püspöki Dikasztérium prefektusává, szeptember 30-án pedig bíborossá nevezték ki.
Habemus papam!

Korábbi pápás anyagunk itt olvasható:

Az utazó pápa – Ferenc pápa magyarországi látogatására