Kategória: adatvizualizáció

Pete Luca, Szopkó Zita

Tavasszal országos felmérésbe kezdtünk, hogy feltérképezzük, milyen hosszúak a kórházi várólisták, mennyit kell várni különböző műtétekre egy-egy állami intézményben. Az érintettek, akik valamilyen egészségügyi beavatkozásra, műtétre várakoztak, egy rövid kérdőívben oszthatták meg tapasztalataikat, így első kézből meséltek a várólisták hosszáról, az ezzel kapcsolatos élményeikről. 

Kiderítettük, hogy a betegek akár hónapokat is várhatnak titkos várólistákon, hogy felkerüljenek a hivatalosra. Sokan nem kapnak megfelelő tájékoztatást a várakozás hosszáról, annak lehetséges következményeiről, annak ellenére, hogy ezt a törvény előírja. A központi várólista nyilvántartást pedig tíz évvel az online rendszer fejlesztése óta sem sikerült teljesen rendbetenni, az adatok egy része hibásan szerepel az adatbázisban. Mindezek miatt nem csoda, hogy aki teheti, inkább a zsebébe nyúl, és milliókat hagy ott a magánegészségügyben, hogy hamarabb ellátáshoz jusson. Mások pedig több száz kilométert utaznak a műtétért.

Tízezrek várnak műtétre hazánkban

A koronavírus-járvány alatt az ellátatlan betegek száma jelentősen emelkedett, a várólistákat azóta sem sikerült teljesen lefaragni: 2023 áprilisában 103 százalékkal több beteg sorakozott, mint a pandémia előtt. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai szerint ekkor negyvenezer beteg volt a műtéti várólistákon, a legtöbben szürkehályog műtétre, térd-, illetve csípőprotézis műtétre vártak. 

Magyarország az uniós sereghajtók között

Más európai országokkal összevetve nem olyan tragikus a helyzet nálunk, ugyanakkor vannak olyan beavatkozások, ahol hazánk az uniós sereghajtók között szerepel a hosszú várakozási idővel.

A szürkehályog műtétre várakozók 33,6 százaléka szembesült hosszú várólistával 2021-ben, koszorúér-bypass esetében 52,6 százalékuk, a térdprotézisre várakozóknak pedig 78,8 százaléka. A csípőprotézis műtét az egyetlen olyan beavatkozás, ahol a három hónapnál tovább várakozó betegek aránya emelkedett.

Nem hivatalos várólistán várakozik a betegek egy része

A kérdőíves felmérésünkre beérkező válaszokból kiindulva kiderítettük, hogy a betegek akár hónapokig is várakozhatnak titkos nyilvántartásokban, mielőtt felkerülnének a hivatalos kórházi várólistára. Három, az ország különböző részein élő érintett is azt tapasztalta, hogy a hivatalos várakozási idővel ellentétben jóval többet kell sorban állniuk egy műtétre. A nem hivatalos nyilvántartás létezését egy egészségügyben dolgozó szakember is megerősítette, hozzátéve, hogy szinte mindenkinek van egy másik várólistája, a valós számok ott vannak a fiókban. Az „alternatív” adatvezetésről szóló információkat a NEAK adatbázisában végzett adatgyűjtésünk is alátámaszthatja.

Sokan panaszkodtak a tájékoztatás hiányára

A törvény kimondja, hogy várólistára helyezés esetén a beteget tájékoztatni kell a várakozás okáról és annak várható időtartamáról, illetve a várakozás esetleges következményeit is fel kell vázolnia az orvosnak. Ennek ellenére az Átlátszó felmérését kitöltők sokszor nem tudták megmondani, hogy mennyi ideig várakoznak, és sok esetben arról sem tájékoztatta őket a kórház, hogy milyen egészségügyi következményei lehetnek a várakozásnak – ilyen lehet például a tünetek súlyosbodása vagy a fokozódó fájdalom. Azoknál a betegeknél, akik kaptak tájékoztatást, pénz-, eszköz- és orvoshiányra hivatkoztak az egyes intézmények.

Minden tizedik adat hibás a nyilvántartásban

A kormány 2012-ben vezette be az egységes várólista-nyilvántartási rendszert, azzal a céllal, hogy könnyebben lehessen információhoz jutni arról, hogy mennyi ideig kell várakozni egy-egy műtétre. Ugyanakkor a rendszer bevezetése nem volt zökkenőmentes: 2013-ban az oldal adatainak kétharmada hibás volt, és most, tíz évvel később is azt találtuk, hogy hemzseg az oldal a hibáktól.

Aki teheti, a magánegészségügybe menekül

Kérdőíves felmérésünkből kiderült, aki teheti, a magánegészségügy felé fordul, ami jellemzően gyorsabb ellátást ígér, ám ezért mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk a pácienseknek. Volt olyan, aki hárommillió forintot fizetett, hogy ne kelljen éveket várakoznia a műtétre. A Portfólió körképe szerint három év alatt gyakorlatilag megduplázódott a magánegészségügyi cégek piaca.

Nem a magánszektor az egyetlen megoldás azok számára, akik szeretnék lerövidíteni a várakozási időt, a kitöltők közül volt, aki több száz kilométert utazott egy műtétért, például, ha az orvosuk több intézményben dolgozik egyszerre. Olyan is előfordult, hogy a betegeknek nincs más választásuk, bizonyos műtéteket ugyanis nem végeznek minden kórházban.

Szabó Krisztián

A február 24. óta zajló orosz-ukrán háború során több alkalommal a figyelem középpontjába került az atomenergia, és annak két gyakori felhasználási módja: az atomerőművek és az atomfegyverek. Az orosz katonák a ma már nem üzemelő csernobili, és az Ukrajnában legtöbb elektromosságot szolgáltató zaporizzsjai atomerőműveket is elfoglalták, utóbbi az orosz katonai hadműveletek közben meg is sérült. Vlagyimir Putyin a háború harmadnapján “különleges harckészültségbe” állította az orosz nukleáris erőket, ami az atomfegyverek bevetésével való fenyegetőzésként értékelhető. Diagramok az atomenergia közel nyolcvan évéről.

2022. február 24-én kitört az orosz-ukrán háború, az orosz haderő megtámadta Ukrajnát. Az orosz katonák egyik első lépése volt, hogy a fehérorosz-ukrán határon lévő, 2000 óta egyáltalán nem üzemelő Csernobili Atomerőművet elfoglalják. Még aznap ez meg is történt. A környék gammasugárzás-mérő állomásai jelentős növekedést mértek a katonai akció után, ennek a járművek által felkavart radioaktív por lehetett az oka. Az MTI információi szerint “fennáll a veszélye annak, hogy radioaktív anyag kerül a környezetbe, mert az erőmű energiaellátása megszűnt, így nem tudják hűteni a kiégett nukleáris fűtőanyagot”, ami akár nukleáris szivárgással is járhat. A Nemzetközi Atomenergia‑ügynökség (IAEA) szerint az áramkimaradás nem jelent veszélyt, mivel a hűtővíz mennyisége és hőterhelés-bírása elektromosság nélkül is el tudja vezetni a kiégett fűtőelemekből származó hőmérsékletet.

Február 27-én, a háború harmadnapján Vlagyimir Putyin orosz elnök már az atomfegyverek bevetésének lehetőségét is belengette, amikor “elrendelte a katonai parancsnokságnak, hogy helyezzék különleges harci szolgálati módba a nukleáris elrettentő erőket” – írta meg a Portfolio.

Március 4-én az orosz haderő Ukrajna (és egész Európa) legnagyobb atomerőművéhez, a Zaporizzsjai Atomerőműhöz is elért. A katonai támadások során az erőművet is érték találatok, tűz is keletkezett az egyik, üzemelő reaktoroktól távol eső melléképületben. Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter szerint a Zaporizzsjai Atomerőmű esetleges robbanása tízszer nagyobb katasztrófát okozna, mint a csernobili baleset. Erre szerencsére nem került sor. A tűzoltás megtörtént, viszont az orosz katonák március 6-ra elfoglalták az erőművet. Aszódi Attila nukleáris szakértő a HVG-nek adott interjújában elmondta, hogy „túlmegy minden normán és a józan észen is”, hogy erőműre lőttek az oroszok. „Az ENSZ alapdokumentumaiban van rögzítve, hogy nukleáris létesítményeket nemhogy támadni, de fenyegetni sem szabad.” – mondta Aszódi.

Magyarországon is sugárszennyezést okozhatna egy ukrán atomerőmű sérülése | atlatszo.hu

Ha például egy olyan napon következne be katasztrófa a Zaporizzsjai Atomerőműben, mint amilyen 1995. március 7-e vagy március 11-e volt, akkor a baleset utáni két hétben egész Európában szétterülne a radioaktív szennyeződés. 1995. március 16-ai vagy 20-ai időjárási viszonyok esetén viszont a baleset során kiszabaduló radioaktív szennyeződés elkerülné Európát.

A Szabad Európa 2022. március 8-án megírta, hogy több magyar gyógyszertárban is hiánycikk lett a jódtabletta (vagy bármilyen jódtartalmú készítmény), miközben ezek szinte elenyésző hatóanyagú készítmények, egy atomkatasztrófa esetén nem sok hasznuk van: a 100-200 mikrogrammos termékeknél három nagyságrenddel több hatóanyagú kálium-jodid tablettákat osztogattak az embereknek a csernobili és a fukusimai atomkatasztrófa után, de ezeket a tablettákat kereskedelmi forgalomban nem kapni, a magyar államnak vannak ebből készletei.

A fenti bevezetőből látható, hogy nagyon hamar a háború narratívájának részévé vált az orosz atomfegyverkezés, az atomerőművek és az esetleges atomkatasztrófá(k)tól való társadalmi félelem.

Ugyan egy újabb, Csernobil szintű atomerőmű-baleset képes lenne radioaktív fátylat vonni akár egész Európára, ennek az esélye nagyon alacsony, ahogyan annak is, hogy Putyin a különleges harckészültség bevezetése után meg is nyomja azt a bizonyos “piros gombot”.

“Én lettem a halál, a világok pusztítója”

Nézzük meg először az atom eredetét. Mindenki számára ismert tény, hogy a világon eddig két alkalommal használtak atombombát hadi célból. A második világháború gyorsabb befejeződésének reményében, 1945 augusztus 6-án és 9-én, Hirosimára és Nagaszakira dobta le két új találmányát Amerika: a „Little Boy” nevű urániumbombát és a „Fat Man” névre keresztelt plutóniumbombát. A német tudósok által 1938-ban véletlenül felfedezett atomhasadás ötletét – magyar segítséggel – elsőnek az amerikaiak valósították meg, és ugyan látták a benne rejlő pozitív lehetőségeket (ami az atomhasadással előállítható energiát illeti), a második világégés az új eszköz hadi felhasználására is sarkallotta Robert Oppenheimeréket. A fegyver célja legelőször nem a használat, hanem az elrettentés volt: „ha Németország birtokába kerülne egy ilyen fegyver, semmilyen fedezék nem védené ki az esetleges használatot. Az egyetlen hatásos reakció egy hasonló bomba birtoklása lenne.” – írja Richard Rhodes, Pulitzer-díjas szerző.

A Japánra ledobott bombákat viszont megelőzte az új találmány tesztje is: 1945 július 16-án, az Új Mexikói Alamogordo-ban a „Trinity” névre keresztelt, 18 ezer tonnányi TNT erejével felérő plutóniumbomba felrobbantása volt a világ első sikeres atombombája.

A második világháború után kezdődő, hidegháborús fegyverkezési verseny Amerika és a Szovjetunió között nagyban alapozott az elrettentés elvére: a két fél által felhalmozott atomfegyverek nem azok bevetése miatt készültek, hanem a másik fél esetleges atomtámadástól való elrettentésére. Az atomfegyverek fejlesztésének vonzata azok tesztelése, amiben 1945 és 1992 között szám szerint Amerika „nyert”: a becslések alapján összesen 1123 bombát robbanthattak fel. A legnagyobb hatóerejű atomtöltet felrobbantása viszont a Szovjetunió érdeme: az 1961. október 30-án tesztelt „Cár Bomba” 50 és 58 megatonna közötti hatóerővel rendelkezett, ami nagyjából 2500 „Fat Man”-nak felel meg.

Föld alá vitték a problémát

A fegyverkezési verseny első éveiben a túlnyomó többségben légköri teszteknek meg is lett a hozománya: 1959-ben Amerikában már kimutatható volt radioaktív mellékanyag a tejben és a búzában, aminek hatására a tudósközösség és a közvélemény is egyre keményebben kezdett el fellépni az atomfegyverek tesztelésével szemben. A légköri tesztelésből származó radioaktív nemesgázok a magyar légtérben is kimutathatóak voltak.

Egy 1959 és 1961 közötti, közel három éves tesztelési moratórium és az 1962-es kubai atomválság okozta feszültség után Amerika, a Szovjetunió és az Egyesült Királyság megegyezett az atomtesztek korlátozásában: 1963. október 10-én lépett életbe a Részleges Atomcsend-egyezményt, amely megtiltotta a légkörben, a világűrben és a víz alatt végzett nukleárisfegyver-kísérleteket. Az egyezményhez Franciaország és Kína később sem csatlakozott, a légköri tesztelésnek 1980-ban lett csak vége.

1970. március 5-én született meg az Atomsorompó-egyezmény, amely megtiltotta az atomfegyverekkel nem rendelkező országokat saját atomfegyvereik fejlesztésében, az atomhatalmakat a technológiai ismereteik megosztására és felszólította őket arzenáljuk mielőbbi (teljes körű) leszerelésére. 2016-ig 191 ország írta alá és emelte jogerőre az egyezményt. 2003-ban Észak-Korea visszavonta aláírását, 2006 és 2017 között feltételezhetően hat földalatti atomkísérletet is végrehajtottak már.

Az első, 1945-ös Alamogordo-i teszt és 1963 között becslések szerint 598 légköri robbantást végeztek el a világon. A föld alatti robbantások száma ennél jóval több, becslések szerint 1900 körüli, de föld alatt tesztelni egészen 1996-ig engedélyezett volt. A részleges korlátozás hatására jelentősen megnőtt a föld alatti tesztelés, öt atomhatalom 1816 föld alatti robbantást végzett el 1963 és 1996 között.

Ugyan az oroszok 1990-ben végezték el az utolsó robbantást, és Mihail Gorbacsov 1991-ben, a Szovjetunió felbomlása előtt moratóriumot rendelt el az atomtesztelésre (amire reagálva Amerika is leállt a tesztekkel), a valódi egyezményig egészen 1996-ig kellett várni: az 1996. szeptember 10-én hatályba lépett Átfogó Atomcsend-egyezmény kötelezi az aláíró feleket a nukleáris robbantások teljes körű tilalmára. Az atomfegyverrel rendelkező országok közül Pakisztán, India és Észak-Korea nem írta alá az egyezményt, és 1996 után is végeztek föld alatti teszteket.

A két legnagyobb atomhatalom a hidegháború során kialakult fegyverkezési feszültségek csökkentésére számos bilaterális egyezményt is kötött egymással arzenáljuk korlátozása és csökkentése érdekében. A számos, egymást sorra kiváltó szerződés közül a jelenlegi, 2026-ig hatályban lévő New START 1550 bevethető atomtöltetre korlátozza Amerika és Oroszország nukleáris arzenálját. A jelenlegi számok továbbra is elfogadhatatlanul magasak, hiszen a cél a teljes nukleáris fegyvertömeg megszűntetése lenne. A korai években jelentősen gyorsabb volt a csökkenés a számokban, 2010 óta viszont a csökkenés lassabb, stagnáló, az orosz állomány pedig enyhe növekedésnek indult az utóbbi években.

Száz másodperc éjfélig

A felhalmozódott atomfegyverek egy korábbi kor viszálykodásának maradéka, és ugyan a számok csökkennek, még mindig túl sok fegyver áll rendelkezésre ahhoz, hogy továbbra is fennálljon a világszintű pusztulás potenciális esélye. 2022-ben a Federation of American Scientists becslése szerint 3732 felszerelt, gyorsan bevethető atomfegyver oszlik meg kilenc atomhatalom között, ebből 1588 orosz és 1644 amerikai töltet, emellett Amerika nagyjából 100 töltetet tárol öt európai NATO tagállamban. Ugyan az amerikai, bevethető atomtöltetek száma több az orosznál (és jelenleg a New START egyezmény szintje feletti, bár fluktuáció előfordulhat), Oroszországban több az összesített atomtöltetek száma. Ezt 2022-ben 5977-re becsülték.

A nagy számú maradék vonzata, hogy a bevethető töltetek jelentős hányada magas készültségi fokozatban van, ami nagyjából 2000 atomtöltetet érint összesen. Amerikában 920 töltet az indítókódok használata után akár öt percen belül bevethető, Oroszországban ez a szám 890. Franciaország 80, az Egyesült Királyság 49 ilyen státuszú töltettel rendelkezik.

A magas készenlét nehezen feloldható oka magából a magas készenlétből fakad: az amerikai atomfegyverek egy része azért van magas készenlétben, mert az orosz atomfegyverek egy része magas készenlétben van. És ez ugyanígy fordítva is igaz. Ez a patthelyzet egészen addig fennmarad ameddig a két atomhatalom nem szűnteti meg a teljes atomfegyver-arzenálját.

A New START hivatalos országjelentéseiből kiderül, hogy a bevethető atomfegyverek helyileg hol találhatók: ezeket országonként színezett körökkel jelöltük az alábbi térképen. Amerika öt NATO-tagállam (Belgium, Németország, Olaszország, Hollandia és Törökország) hat katonai bázisán is tárol atomrakétákat, becslések szerint 20-at országonként.

2021. január 22-én lépett életbe az atomfegyverek teljes tilalmáról szóló egyezmény, hetvenhat évvel az első atombomba tesztrobbantás után. Ez az első olyan egyezmény, ami végső céljaként az atomfegyverek teljes megszűntetését tűzte ki. Az ENSZ által 2017-ben előterjesztett egyezményt a 122 jóváhagyó országból végül csak 86 írta alá, és csak 59 emelte jogerőre, többségében feltörekvő országok. Ezt egy atomhatalom se írta alá, a teljes tiltás helyett az 1968-as Atomsorompó-egyezmény szigorítása mellett kampányolnak.

A 2022-es atomhelyzetet tehát egymás kordában tartása, a fokozatos csökkentés ígérete, és az atomfegyverek széles körű elítélése jellemzi. Miért hozta vissza Putyin az orosz atomfegyver-arzenál létét a köztudatba a készenléti szint megváltoztatásával?

A kölcsönös elrettentés elve alapján Amerikának egyből reagálnia kellett volna a megváltoztatott orosz készenlét hírére, és meg kellett volna emelnie a saját készenléti szintjét. Amerika viszont „nem látta szükségét” a változtatásnak. Ennek egyrészt Putyin nem egyértelmű retorikája az oka: nem tudni biztosan, hogy a „különleges harckészültség” mit takar és hogyan valósult meg a gyakorlatban.

A másik, egyértelműbb ok, hogy Putyin célja csak a Nyugat megfélemlítése volt. Ukrajna nem rendelkezik atomfegyverekkel, míg három NATO tagállam, Amerika, az Egyesült Királyság és Franciaország igen. Mivel a NATO-nak nem célja hadba kerülni Oroszországgal, főleg nem kockáztatni az atomfegyverek bevetését, így inkább távol marad az ukrán konfliktustól. Putyin pedig erre számított: tisztában van vele, hogy az atomfegyverrel való fenyegetés távol tartja a Nyugatot a háborútól, és nem szállnak hadba egy olyan országért, amit más esetben megvédenének.

Ami biztos, hogy Putyin terve bevált: a Google keresési trendek alapján látható, hogy február 27-én jelentősen megugrott az érdeklődés a „nukemap” keresőszóra, ami egy 2012-ben készített atombomba-szimulátor oldalt dob fel első találatként. A világ megfélemlítése sikeres volt.

Nem jó, de nem is tragikus

A másik atomfélelem az atomreaktorok elfoglalásából fakadt. Már a háború első napján, február 24-én sikeresen elfoglalták a Csernobili Atomerőművet az orosz csapatok, amely akció során a felkavart radioaktív por miatt megnőtt a környéken mért gammasugárzás. A március 6-ra elfoglalt Zaporizzsjai Atomerőműnél pedig tűzeset is volt, aminek helyét a kezdeti információk nem közölték, így akár az is feltételezhető volt, hogy az atomreaktorok kerültek veszélybe. Szerencsére nem ez volt a helyzet, a tüzet is hamar eloltották, radioaktív szivárgás pedig nem történt.

Az elektromosságot előállító kereskedelmi atomerőművek önmaguktól nem tudnak meghibásodni. Az atomerőművek biztonságosságára hívja fel a figyelmet a World Nuclear Association is, hiszen több mint hetven év alatt mindössze kettő súlyos atomerőmű-katasztrófa történt, az 1986-os csernobili és a 2011-es fukusimai. Csernobilban részben az alkalmazottak alacsony képzettsége volt a robbanás oka, míg a fukusimai erőmű földrengés és cunami hatására rongálódott meg. Csak ez a két baleset kapott hetes, vagyis az adható legnagyobb fokozatot a Nemzetközi Nukleáris Eseményskálán (INES).

Ugyan a fukusimai baleset után jelentős visszaesés látható a reaktorok számában, Németország pedig az ország szinte összes atomreaktorát kivonta a forgalomból, az atomreaktorok száma továbbra is magas, és fokozatosan nő: jelenleg 439 atomreaktor van a világon (a legtöbb, 94 reaktor Amerikában), és további 53 reaktort áll építés alatt, főleg Kínában.

2020-ban a világ teljes energiaállományának 4,3 százalékát atomerőművek szolgálták ki, ami 2553 terawattórányi elektromosságot jelent. Amerikában a szénsemleges energiaforrások 52 százaléka atomerőművekből származott.

Az atomerőmű meghibásodásából fakadó atomkatasztrófa esélye tehát megszűnt, a félelem megmaradt: legalább kilenc európai országban nőtt meg a gyógyszertárakban kapható jódtabletták iránti kereset. „Egy esetleges nukleáris katasztrófa során nem csak radioaktív jód izotóp kerülne a légkörbe, így a jódtabletta nem lenne hatásos védelem”. – írja az Euronews. Emellett óva intenek a jód túlzott bevitelétől is, hiszen az pajzsmirigybetegséghez is vezethet.

Az oroszoknak nem célja az atomerőművek megrongálásával kontinens méretű katasztrófát okozni – a szél keleti mozgása akár Oroszországot is sugárveszéllyel fenyegetné. Az atomerőművek (de főleg a Zaporizzsjai erőmű) elfoglalása az ukrán áramszolgáltatás feletti kontroll egyik eszköze. Az atomenergiával előállított elektromosság aránya szerint Ukrajna a harmadik helyen áll, 2020-ban 51,19 százalékban az atomerőművek szolgálták ki az ország elektromosság-szükségletét. Ebből a Zaporizzsjai Erőmű az ország áramellátásának egyötödét fedezi. Aszódi Attila szerint „a városi infrastruktúrát, a mobilhálózatot és akár a vízellátást is befolyásolhatja, ha lekapcsolják az áramtermelést”.

A orosz-ukrán háború tehát átitatódott a nukleáris világégés félelmével, miközben Putyin feltehetően direkt ezekre a félelmekre akart rájátszani. Ez viszont nem jelenti azt, hogy valóban be is fog következni a katasztrófa.

A Bulletin of the Atomic Scientists által 1947-ben létrehozott Végítélet óráján évente mozdul előre vagy hátra a percmutató, az atompolitikai légkörtől függően. 1947-ben 23:53-ról indult az óra, vagyis hét percünk volt a biztos pusztulásig. A hidegháború végén, 1991-ben fellélegezhetett a világ, az óra is 17 percre távolodott éjféltől. 2022-ben viszont csak 100 másodpercünk van a világ végéig: az atomfegyverek fejlesztése (és számuk nem jelentős csökkenése), a koronavírus-járvány és a globális felmelegedés is közrejátszik ma már a jóslatban. Az orosz-ukrán háború végkimenetelétől függően a jövőben akár újból megmozdulhat a mutató, reméljük, hogy visszafelé.